Zsinórban harmadik mérkőzésén maradt pont nélkül csapatunk, s ez érződött is a meccs után, a hazai öltöző hangulatán. A játékosok kemény, csalódott, ám annál önkritikusabb szavakkal illették teljesítményüket. Szépségdíjas gólt szerzett Kovács Csaba a mérkőzés elején, ennek ellenére természetesen ő sem lehetett elégedett a lefújás után:

„Borzalmasan mérges vagyok – fejtegette a konditerem ajtajában a csatár -, hiszen el kell ismerni, gödörben a csapat, ami ellen egyetlen gyógyszer van: dolgozni kell tovább, visszatérni a kemény munkához. A továbbiakban meg kell feszülnünk, mert a pontok rettentően kellenek, s nem azért dolgoztunk, hajtottunk eddig a szezonban, hogy most mindent elszúrjunk.”

A csapatkapitány, Tokaji Viktor szerint valamit elveszítettek menet közben:

„Nem úgy nézett ki kétgólos vezetésünk után, hogy elmegy a meccs és végül pont nélkül maradunk – bámult maga elé a rutinos, sokat megélt válogatott védő -, de aztán ugyanaz történt velünk, ami az elmúlt időszakban szokott: elpártolt tőlünk a szerencse, s be kell látni: menet közben valamit elveszítettünk. A helyzeteinket nem tudjuk olyan százalékban kihasználni, ahogy azt szeretnénk, s olykor csak keresgéljük önmagunkat. Nyilván sok összetevője van ennek a sikertelenségnek, amit át kell gondolni, s meg kell találni rá a gyógyírt. Sok időnk azonban nincs az elemzésre, hiszen nyakunkon a következő bajnoki, s menni kell előre.”

Pozitívan tekint viszont a jövőbe Vas János, aki szerint nem kell megijedni:

„Tény, hogy pár meccs óta hullámvölgyben vagyunk, de megijedni egy pillanatra sem kell. Odatesszük magunkat a folytatásban, s egyre jobb lesz a játékunk, ami az eredményekben is megmutatkozik majd. Bízzanak bennünk, ez nagyon fontos!”

Ennél bővebben fejtette ki véleményét csapatunk másodedzője, Énekes Lajos:

„Nehéz sok jót elmondani erről a mérkőzésről – magyarázta a szakember -, bár az első harmadban hatékonyan, gyorsan játszottunk, s a gyors támadásoknak köszönhetően kétgólos előnyre tettünk szert. A legnagyobb baj, hogy elhittük: ennyi elég is a győzelemhez, s mindenki egy picivel többet engedett meg magának, úgy gondolták a játékosok, hogy ennyi még belefér. Hát, nem fér bele, s ez a hozzáállás megbosszulta magát. Kaptunk egy szerencsétlen gólt, majd egy olyan találatot, ami a mi hibánkból született, ezért az utolsó játékrészre nagy teherrel a vállukon jöttek ki a játékosok. Mindenki érezte, hogy gól- és eredménykényszer alatt kell játszani, ami szintén nem tett jót nekünk, különösen az utóbbi meccsek sikertelenségei miatt. Fejben elfáradtunk, s butábban játszottunk, mint az ellenfél. Hogy ez a rájátszást veszélyezteti-e? Nos, az mindaddig veszélyben van, amíg nem jutottunk be a legjobb nyolc közé, de szerintem ez a csapat van annyira erős, hogy teljesíti a célkitűzést.”