Megrendítő titkokat rejt az evangélium. Mi azt gondoljuk, hogy Istent, Jézus Krisztust, de magát a vallást is csak egy bizonyos közegben, szent helyen, templomban, szent emberek társaságában lehet megtalálni. De épp a mai evangélium cáfolja meg ezt a felfogást! Nem hiába hirdeti Pál apostol, hogy Jézus mindenben sorsközösséget vállalt velünk, kivéve a bűnt. Még a kísértést is vállalta.

Jézus megkeresztelkedése ünnepén azt olvassuk, hogy annyira egy akart lenni velünk, és annyira nem akart feltűnővé válni, hogy beállt a legnagyobb bűnösök sorába, akik egymásután léptek a rettentő szavakkal ostorozó Keresztelő János elé a Jordán vízébe. Annyira elrejtette messiási mivoltát, hogy a többiek nem is vették észre, ki áll mellettük.

Ez csak akkor tudódott ki, amikor Jézusra került a sor és szemtől szembe látta egymást a két férfi. Nagyon oda kell figyelnünk az evangéliumi beszámolóra, mert abból következtetni lehet, hogy mi történik velünk is, ha Jézussal találkozunk. János megrendülve áll Jézus előtt, és szeretné meggyőzni őt, hogy „szerepet” cseréljenek: vagyis Jézus keresztelje meg őt, nem megfordítva.

A későbbi szövegekből az is kiderül, hogy lerogyva Jézus lábai elé, megsemmisülésének jeleként szeretné sarúszíját megoldani. De a folyóba lépő Messiásnak még sarúja sincs.-Mindebből három következtetést kell levonnunk magunk számára.

Első: mindenképpen meg kell keresnünk Jézust, hogy láthassuk, és beszélhessünk vele, mert egyedül ő a mi életünk megváltója.

Második: Vele nemcsak a templomban lehet találkozni! Annyira irgalmas hozzánk, hogy beáll a mindennapi életünkbe, a bűnösök sorába.

Harmadik: a vele való találkozás mindig megrendítő, és egész életünkre kihat.

Jézus nélkül nincs egyházi és nemzeti megújúlás.