"Nem mentünk zsűrik elé megmérettetni magunkat, nem ez volt a célunk. A legnagyobb díj és elismerés számunkra az elmúlt 13 évnek az a szeretete, amelyet a közönségünktől-fiataloktól és idősebbektől folyamatosan, rendületlenül kapunk." - mondta interjúnkban Bokányi Zsolt, a Sárga Taxi zenekar frontembere. A beszélgetésben szólt arról is, hogy nem csak megyénkben, de országosan is nagy népszerűségnek örvendő csapat ebben a farsangi időszakban ünnepli megalakulásának 13 évfordulóját.

A rock n' roll zenekar szülinapi bulival készül a rajongóik számára. A farsang időszakában még az Összhaderőnemi Parancsnokság állományát is meglátogatják pörgős, örökzöld slágereikkel.

- Fontosnak tartom beszélni róla, hogy korábban már volt egy zenekarom, amelyet úgy hívtak, hogy Rövidzárlat. Ez az együttes, amint a katonaságtól leszereltem, meg is szűnt, de késztetést éreztem, arra, hogy a zenélést tovább folytassam – kezdi a beszélgetést Bokányi Zsolt. - 1997. februárjában el kezdtem zenészeket keresni magam mellé. Hallottam egy billentyűs hangszeren nagyon ügyesen játszó srácról, Takács Attiláról. Amikor felkerestem, ott volt nála Forgách Róbert és éppen együtt zenéltek.

Megkérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük játszani egy hamarosan induló új rock n' roll zenekarban? Igent mondtak, Kiss Balázs, pedig egy előző zenekarból csatlakozott hozzánk, így már négyen lettünk. Február 13-án végül megalakult a zenekar, de sem basszus gitárosunk, sem saxofonosunk nem volt még. Pár hónappal később a Szent István Művelődési Házban játszott a Menthol nevű zenekar, amelyben fellépett Fábián Feri basszusgitáros is. Fecót el is hívtam magammal hozzánk játszani. S végül szeptember környékén érkezett Jung Feri. Így alakult meg az első alapító tagokkal a Sárga Taxi.

- A nevét miként választottátok?

- Szinte minden lehetséges őrület eszünkbe jutott. Attila lakásában a szekrénye tetején állt egy cipős doboz, rajta a névvel: Yellow Cab”. Gondolkoztam rajta: „Sárga Taxi”, s egyből a New York jellegzetes, ormótlan taxijai jutottak eszembe. Az 50-es évek egyik jellegzetes járműve volt. Azt hiszem nem bántuk meg, hiszen egy jól eltalált, figyelemfelkeltő nevet találtunk. Az első koncertünket Székesfehérváron a McDonald's étteremben rendeztük, február 14-én, Valentin napján. Lényegében ekkor indult a zenekar pályafutása. Emiatt egy kicsit Valentin napi együttesnek számítunk.

- Egy korábbi interjúban, amikor azt kérdeztem, milyen az együttes jellegzetes stílusa, akkor azt válaszoltad, semmiképpen sem szeretnétek a modern, „trendinek” kikiáltott sikervonalat követni, így az ötvenes évek Rock n' roll örökzöld stílusát képviselitek. Majd azt is hozzá tetted, hogy egy zenekar életében mindenképpen szükség van megújulásra, felfrissülésre, hiszen nem lehet úgy játszani, mint 10 évvel korábban. Ennek e kettősségnek, hogy tudtatok megfelelni?

- Egy nagyon érdekes jelenségről beszélünk. A Rock n' roll önmagában egy 60 éves nyugdíjas kort megélt zenei műfaj, még is frissnek, fiatalnak nevezhető. Mást szinte nem is kell tennünk, mint játszani a dalokat, amelyek újra és újra képesek a megújulásra. Emellett természetesen sok egyebet magunknak is cselekednünk kell. Kezdetben erősen rámentünk az autentikára, igyekeztünk a legegyszerűbben megoldani a zenei problémákat, s nem túlbonyolítani. Ennek több oka is van.

Egyrészt 13 évvel ezelőtt még nem rendelkeztünk annyi rutinnal, hogy a zenei megmozdulásokat „kihegyezzük”. Napjainkra már megtehetjük. Másrészt, kezdetben alapvető zenei megoldásokat adtunk elő. Emellett az idők folyamán számos tag megfordult közöttünk, több olyan zenei hatás ért bennünket, amelyek mellett nem mehettünk el szó nélkül. Sok jazz és blues zenét hallgatok, ezekből a zenékből ki lehet olyan elemeket venni, amelyek nem lesznek stílus idegenek, ha átültetjük őket a rock n' roll-ba.

A frissülést mindig úgy képzeltem el, hogy például Johnny B Good-ot, vagy a klasszikus „Rock around the clock”-ot játszunk, de közben megmaradunk autentikusnak. Könnyen lehet, hogy a ritmus gyorsításával a tempó megváltoztatásával kell mind ezt elérnünk. Azt gondolom, ez a titok nyitja az elmúlt 13 évnek is. Így lehet megőrizni a frissességet, és mégis hozni valami modernet. Ez ment meg minket attól a kritikától is, hogy a korábbi szerzők művét „lenyúljuk”. Mi nem utánozunk le semmit, csupán eljátsszuk olyan módon, ahogyan azt mi elgondoltuk...

.

- Mindehhez hozzájárul a tagok zenei sokszínűsége...

- Merem állítani, hogy az utóbbi évek formációjában nagyon jó képességű zenészekkel, a mai rock n' roll szakma itthoni legjobb képességű zenészeivel dolgozom együtt. Személyükben a legérzékenyebb, a legfogékonyabb partnerekre találtam. Ez talán annak is köszönhető hogy más és más stílus irányzatból érkeztek. Amíg Gyula a country-s, jass-es, Csorba Peti a jazz-es világból érkezett. Márk a legautentikusabb billentyűs, akit ismerek. Zoli a poppos, jazz-os vonalat mondhatja a magáénak, én pedig a rock n' rollal erősítem a csapatot.

Ha mindenki komoly erővel bele helyezi saját magából mind azt, amivel azonosult, akkor a dal ugyanaz marad, de érzékelhetővé válik, hogy valami teljesen friss zenei élményt kap a közönség. A hallgatóság észreveszi, hogy itt nem arról van szó, hogy megérkezik egy zenekar, eljátssza a régi nagy klasszikusokat, és hazamegy. Felfigyelhetnek egy zenei élményre, amelyhez hozzájárul a zenész egyénisége is. Ez a dalokból egyértelműen visszacseng. Ettől van olyan nagyszerű varázsa a zenénknek.

- Azt hiszem, mindennek is köszönhető, hogy sikerült kitörni a „csak városi zenészek” kategóriából. Így Székesfehérvárról eljutottatok megyei, régiós, országos szintre, sőt külföldi turnékon is szerepeltek...

-1999-től gyakorlatilag Magyarország több klubjában is fellépő zenekar vagyunk, és nem csupán a kis klubokban, de a nagy fesztiválokon is játszunk. Jó kapcsolatot alakítottunk ki országos rendezvényszervezőkkel. Sátoraljaújhelytől Sopronig bejártuk Magyarországot. S ha már szóba került a külföld, elmondhatom, nagyon nagy megtiszteltetés a számunkra, hogy Horvátországi üdülőhelyeken keresztül Szlovénián és Németországon át Erdélyig számos helyen zenélhettünk. Számomra a legcsodálatosabbat az jelentette, hogy tudomásom szerint mi vagyunk az egyetlen magyar zenekar, amely München Városháza dísztermében játszhatott. Olyan sikerünk volt, hogy az ottani városatyák is táncra perdültek a Sárga Taxi zenéjére. Felléptünk még a német Castelban is. Itt működik az egyetlen magyar nyelvű németországi iskola.

- Ha készítenénk egy pillanatfelvételt az együttesről, akkor azt láthatnánk, hogy hat saját albummal, és hat olyan válogatás lemezzel rendelkeztek, amelyen egy-egy zenétek szerepel. Kérdezem, milyen elismerést tudtatok eddig elnyerni?

- Eddig sem arany, sem platina sem gyémánt lemezt nem kaptunk. Ugyanakkor van egy erkölcsi elismerése a zenekarunknak. Amikor elmegyünk fellépésre, minden alkalommal elmondjuk, hogy ez egy Fejér megyei, székesfehérvári csapat. Visszük a város és megye jó hírét, bármerre is járunk. Nem mentünk zsűrik elé megmérettetni magunkat, tudjuk, hogy az ilyen vetélkedők meglehetősen szubjektívek.

Legnagyobb díj és elismerés számunknak az elmúlt 13 év a 13 év szeretete, amelyet a közönségünktől-fiataloktól és idősebbektől folyamatosan, rendületlenül kapunk. Ha csak azt nézem, mennyi energiát fektettünk bele munkánkba, mennyit szöszmötölünk azon, hogy aki belehallgat a lemezünkbe, az ne érezze, hogy zenénk egy silány és gyors megoldás volt, szóval ennyi erővel nekünk is lehetne már aranylemezünk. De nem ez volt a célunk. Korábban a „Csak őt szeretem” című videoklipünk nyert közönségdíjat az egyik kereskedelmi adón.

- Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával megemlítetted, hogy a Sárga Taxi elérte a csúcspontját. Hol tart most véleményed szerint ez a folyamat?

-Az egészben az a legérdekesebb, hogy korábban, minden egyes pillanatban azt éreztem, hogy nagy dolgokat csináltunk, jelentős energiákat mozgósítottunk, és azt gondoltuk, ennél tovább nem lehet fejlődni. Amikor az ember a koncert után lenyugszik, kicsit alszik is rá egyet, ráébred, hogy itt-ott lehet még némi javítani való. Hiszem, ez a jó, ha az ember így reagál, ha lát lehetőséget az újításra. Kitartó szorgalommal mindig tovább lehet fejlődni. Csodálatos ajándék az Úristentől, hogy olyan dolgokban dolgozhatom, az lehet a munkám, amely egyben a hobbim és amit nagyon szeretek.

- A kezdetek kezdetén, a Székesfehérváron a Köfém klubház adott otthont a felkészülésre, a próbákra. Később a Music Cave-ben zenéltetek, újabban pedig a Petőfi Mozi Music Pub ad otthon számotokra.

- Az első komoly próbák valóban a Simon József vezette Köfém Klubházhoz köthető. Akkor, fúvósokkal kiegészülve 7- 8 fős zenekarral játszottunk ott, a szép színházteremben, profi körülmények között. Abban az időben több fehérvári klubban, köztük a Cave ben is előfordultunk. És amint említetted, most a város egyik legszínvonalasabb klubja, a Petőfi Mozi Music Pub ad otthont. A hely csodálatos, s nem csak azért, mert a helyszín a fiatalkori élményeim meghatározó emlékei közé tartozik, de azért is mert, Vörös Tamásék nagyszerűen elkészítették, jó hangulatú klubbá varázsolták, nagy tánctérrel, profi technikával. Megtiszteltetés számunkra, hogy az utóbbi időben itt már telt házzal zajlanak az estjeink.

- A Sárga Taxi életútja során számos televíziós meghívásnak tettetek már eleget. Hogyan is kezdődött?

- 1999-ben kapcsolatba kerültünk a kereskedelmi adók reggeli adásaival. Állandó vendégei voltunk az akkor sokakat megosztó „Dáridó” című műsornak. Mi mindig saját magunkat adtuk ott. A Fábry- -féle Showderben élőben kísértük Komár Lászlót. Ez számunkra meghatározó élményt jelent mai napig is. Nem nekünk kellett a műsorszerkesztőkhöz könyökölnünk, hanem ők hívtak bennünket. Mindehhez hozzátartozik, hogy első perctől kezdve komolyan vettük az irányt, a célkitűzést, a kihívást. Ezt a tévés szerkesztők is bizonyára megérezték. Az országos meghívásokhoz nagymértékben hozzásegített, hogy láthattak bennünket a televíziókban.

- És mi a helyzet a videó klipekkel?

- Sajnos ez egy teljesen más helyzet. Úgy tapasztaljuk, hogy totális bojkott alatt állnak. Mivel egyesek az állítják, hogy az általunk képviselt stílus, a Rock n' roll már nem divat, a klipjeinket nem is vetítik a kereskedelmi adók műsorában. Eddig összesen egy anyagunk, a korábban már említett közönség díjas „Csak őt szeretem” című videónk érdekelte őket. E tekintetben gyakorlatilag saját honlapunkra és a további internetes videó portálokra, és megosztókra lettünk „száműzve”. Ez kissé elszomorít, hiszen így sok-sok videoklip nem jut a tévénéző közönséghez.

A YouTube-ra feltett videóink viszont érdekes statisztikát mutatnak. Rövid két hónap leforgása alatt ezer fölé emelkedett az internetes látogatók száma. S ha egy látogató háromszor is megtekintette a filmet, ki lehet számolni az eredményt. Ezek után a kérdésem, hogy biztosan nincs igény ilyen zenére? Az adatok nagyon árulkodóak.

- Február 13-ra születésnapi partit terveztek. Mit árulsz el, előzetesen a műsorról, illetve a szülinapi meglepetéséről?

- Az eltel 13 év valóban nem kis idő. A szülinapi bulin készülünk egy show-val, amely a Petőfi moziban lesz. A zenekarban eddig játszott valamennyi tagot szeretnénk elhívni, akik - terveink szerint - játszani fognak. Ezen kívül szeretnénk egy filmvetítéssel kedveskedni a vendégeink számára fotósorozatokat és egykori videoklipeket bemutatva számukra. Összességében egy nagyon jó hangulatú show műsorral készülünk az alkalomra. Terveink között szerepel ebben az évben egy új klip és egy rock n' roll sláger elkészítése. A zenekar eddig öt videót készített, közülük a legtöbb koncert videó.

- A születésnapi rendezvényen kívül a farsangi időszakban is felléptek...

- Így van, február 13-án a szülinapi parti előtt lesz még egy rendezvényünk. Az Összhaderőnemi Parancsnokság Nagy Sándor laktanyájában az állomány farsangi mulatságán szerepelünk. Olyan lelkesen és komolyan veszik a Sárga Taxi fellépést, hogy már most tánckurzust indítottak két tanárral, segítségével.