Az idei passionak nagy üzenetei vannak a magyar keresztények számára. Mindenekelőtt azért, mert sokat szenvedő nép vagyunk. A mi Golgotánkat csak úgy tudjuk elviselni, ha keresztünket Jézussal együtt, az ő segítségével hordozzuk. Sokat tanulhatunk a Jobb latortól, a „latro penitenstől”.
Az idei passio más, mint az előzők voltak. Annyi párhuzamot lehet vonni Jézus és a mi keresztutunk között. Nekünk is vannak Júdásaink, akik pénzért adtak el minket. Bolondnak néztek bennünket is, mint Heródes Jézust. Megkorbácsoltak minket is. Töviskoronák rettenetes kínjaival verték ki agyunkból, lelkünkből legszentebb értékeinket. És egyik elesésünk után következett a második, harmadik.
Népünk érzi, hogy nem bírja tovább,-és jön, mert jönni kell a keresztrefeszítés után a Feltámadásnak. De ennél sokkal mélyebb üzenete is van az idei Passiónak. Ritkán esik ilyen közel egymáshoz a Gyümölcsoltó Boldogasszony és a Passió vasárnapja. Mind a két történetből végre meg kellene értenünk, hogy az Istennek saját tervei vannak. És ez nemcsak a megváltásra vonatkozik, hanem saját és nemzeti életünkre is.
Karácsony, december 25-e csak azért vált lehetővé, mert Mária belelátott ebbe a misztériumba. És megváltás, feltámadás is csak azért van, mert Jézus Igent mondott az Atya akaratára a Getszemáni kert vért verejtékező órájában. Tagadhatatlan, hogy nehéz, sokszor nagyon nehéz Igent mondani az isteni akaratra.
Sokszor annyira megzavar minket az élet ezernyi kísértése, hogy Péterrel együtt még azt is letagadjuk, hogy valaha is találkoztunk Jézussal. Mégis előbb-utóbb rá kell ébrednünk a legnagyobb igazságra: az Isten gondviselő kezében van az életünk, és ő jobban tudja, mint mi, hogy mennyit bírunk el.
Csak tanuljunk már egyszer e két ünnepből: Szűz Mária és Jézus "Igen"-jéből!