Pratsler néni "kincsei": Több nemzedéknyi élet - egyetlen szobában |
Írta: Temesvári Márta | |||||
2010. április 06. | |||||
Közel nyolcvan évvel ezelőtt épült Pratsler Kati néni parasztháza Pusztavámon. A 72 éves, ám igencsak aktív asszony a régi nyárikonyhát igazi „műkincs-gyűjtőhellyé” alakította ki az elmúlt évek során. Számtalan régiséget, sváb hagyományokat idéző háztartási eszközt pillanthat meg nála a betérő vendég. A tárgyakat végignézve pedig feltárul előttünk egy régi kor, amikor még háromlábú babát készítettek gyermekeiknek az asszonyok, s „hétszoknyás” ünneplőt varrtak aprólékos munkával.
Kati néni idős kora ellenére még mindig aktív közéleti szerepet tölt be Pusztavám életében: takarítja a templomot, mossa és vasalja a miseruhákat, s még a harangozást is ő végzi! Sőt, a helyi néptánccsoport ruháit is ő varrta két évvel ezelőttig, amikor is eltört mindkét csuklója, s fájdalmat okozott az aprólékos munka. A hagyományos, sváb öltözék ugyanis hét szoknyából áll! A hat alsószoknyára kerül egy sűrűn rakott, legfelülre pedig a „díszes”. Ez pedig rengeteg időt és kézimunkát igényel. Sokkal többet, mint amennyit az ősi, „háromlábú babák” elkészítése. Régen az asszonyok (amikor még Kati néni gyerek volt) kimentek az erdőre, s olyan faágat kerestek, amely „három lábat adott ki”. Erre készítettek aztán egy fejet, majd megvarrták a baba testét is. Később aztán a faágat felváltotta az esztergált „láb”. Kati néni rengeteg babát készített már. Még Amerikából is kért tőle egy „elszármazott” ilyen játékot emlékbe. „Ha itt lenne az összes baba, amit készítettem, tele lenne az egész szoba!” – mondja az idős asszony, akinek van egy fia, két unokája, négy dédunokája – s minden leszármazottjának otthonában találhatunk ilyen babát. No, de nemcsak ruhákkal és babákkal találkozhatunk Pratslernénél (merthogy ő elrakta az összes „szépruháját”, amit csak valaha varrt magának!), hanem régi bögréket, poharakat, bölcsőt, divatlapokat, kiságyat, székeket, ágyneműt, parasztágyat is. Mindet használta ő maga is egykoron, s mindegyikhez szép emlék fűzi. A „J” monogrammal ellátott poharat például még a nagypapája hozta „Burgenlandból” a nagymamának. A nagypapa ugyanis ott volt katona, és Julianna nevű feleségét több ajándékkal is meglepte. Ilyen volt a tövisrózsákkal díszített kasmírkendő is, amelyet azzal a vas vasalóval simítottak ki egykoron, amely persze még mindig megvan! „Dehogy dobom ki!” – mondja a házigazda – „Pedig mire kivasaltam vele régen a sok szoknyát, majd a csillagokat láttam, mert a parázs csak izzott benne. És el sem adok semmit! Igaz, a férjem öreganyjának a tepsijét nem tartottam meg, de már megbántam, mert olyan jó kis tepsi volt! Nem olyan, mint a maiak. Manapság mindent úgy csinálnak meg, hogy hamar szétessen!” És igazát bizonygatva mutat egy szalmazsákos, ágyneműtartós, diófa ágyra, „Ez aztán rendes asztalos munka!”, a fából faragott, intarzia-díszítéses székekre és a varrógépre, ami „Többet is ér, mint az új!” S miközben a néni mesélt arról, hogy a nyolcvan éves házba hogyan csapott bele a bomba, hogy milyen volt a „régi, paraszti élet”, hogyan főztek a kemencére tett sparheltlapon, megszólalt az a régi óra, amelyet 1940-ben kapott férje bérmálási ajándékként a keresztapjától. (Pratsler bácsi 26 éve elhunyt.)
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |