A mai Evangélium rólunk szól - azokról, akik az Ő nyájához tartozunk. Ha az összefüggésekre figyelünk, láthatjuk, hogy a most olvasott szavakat Jézus nem a tanítványoknak, hanem ellenfeleinek mondja. Nekik „büszkélkedik” velünk és rólunk. Igaz, hogy „kisded nyáj” vagyunk, - kevesen vagyunk. Olykor el is cselleng közülünk egy néhány, de annyira szereti még ezeket is a Jó Pásztor, hogy mindannyiszor utánuk megy, még a szakadékba is.
Elmondja ellenfeleinek, hogy ezt a kis csapatot az Atyától kapta, és rá, mint pásztorra bízta mindegyikük életét. Ismeri egyenként mindegyiket,-tudja melyiknek mi az öröme, mi a szomorúsága. És ami még meglepőbb, a kis bárányok is ismerik pásztorukat.
Ha valami gondjuk-bajuk van, azonnal hozzá sietnek, ölébe ülnek, vagy a vállára veszi őket. Beköti sebeiket és beszélgetnek egymással. Annyira ismerik a hangját, hogy hiába próbálkozna más pásztor elvezetni őket az akolból, meg sem mozdulnának.
Csak az ő hangjára kelnek fel.-Van még egy jellegzetességük: nem hajtja őket hátulról, ostorral, hanem előttük megy. Ezért mondja oly gyakran, hogy „aki utánam akar jönni….”
Ellenfeleinek, mindenekelőtt a Sátánnak tudomására hozza, hogy nyájához annyira ragaszkodik, hogy nem tudja senki elrabolni tőle. Hiába jönnek a farkasok, azoktól is megvédi őket. Mintha az ismert „számadó juhász” köszönne vissza Jézus szavaiból: Számot kell adnia az Atyának a rábízott nyájról. - Olykor kétségbeesünk, hogy ennyire megfogyatkozott a hívők száma.
Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy a megmaradottak még hűségesebbek legyenek. A kis csoportok, kis sejtek egyháza lettünk. De lehet, hogy nekünk most még nagyobb a felelősségünk.
Fontos, hogy ne féljünk.Minket nem ragadhat el Jézustól senki.