Blaskó Péter gyakori vendég Székesfehérváron és környékén. Előszeretettel hívják meg irodalmi estekre és olyan kulturális rendezvényekre, amelyek középpontjában az erkölcsi tartás, az igazságkeresés és a hit áll. Néhány héttel ezelőtt L. Simon László Japán hajtás című könyvbemutatóján lépett fel Székesfehérváron, most pedig a csákvári templomban hallhatták rajongói, miképpen szavalja Petőfi Sándor, Illyés Gyula és Ady Endre verseit.

Templom, versek, jótékony cél, és Bleskó Péter. Szorosan összefüggő dolgok ezek, hiszen e népszerű színész köztudomásul hívő ember. Református családba született, s gyermekkora a legsötétebb Rákosi-korszakban telt el. A szülei mégis fontosnak tartották, hogy vallásos neveltetésben részesítsék gyermekeiket. Így minden vasárnap elmentek a templomba, a nagymamája megtanította őket imádkozni, a nagyapja rendszeresen olvasott fel részleteket a Bibliából, s a Karácsonyt is meghitt, vallásos előkészületek előzték meg.

„Ezt azonban nem szabad bigottságként felfogni!” – jegyezte meg beszélgetésünk során – „Csupán egy olyan erkölcsi tartást próbáltak meg adni rokonaim a Szentírás által, amelyet én is igyekszem közvetíteni az utódaim felé.” Felesége római katolikus, ezért egy katolikus templomba járnak lelki békét keresni, ahová gyermekeiket is mindig elvitték.

Nem csoda, hogy az át nem vett Kossuth-díj kapcsán megkérdeztem tőle, hogy nem bánta-e meg az elutasítást – akár egy percig is -, illetve, hogy másként csinálna-e most valamit ezzel összefüggésben? Nemet mondott. Most is ugyanúgy gondolja, ahogy korábban: „Nagyon nehéz erről beszélni. Az a nyílt levél önmagáért beszél és elmond mindent. Sokan kérdeztek róla utólag, hogy miért és merre és hogyan, de többet nem tudok annál mondani, mint amit abban megfogalmaztam átvirrasztott éjszakáimon. A hitem fontos, az igazságérzetem erős, ezért ma se tennék másként.”

Fotó: Temesvári Márta

Blaskó Péter nyílt levele Gyurcsány Ferenchez

Miniszterelnök Úr! Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek ki. A Kossuth-díj minden művész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet művész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában művészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer, talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörű országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetőséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember - baloldalon sem -, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk.

A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket, az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bűn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Őze Lajos Az ötödik pecsét című film végén. Kossuth-díjamat, amelynek egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a művésztársaimnak, akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre - ezennel tiltakozásom jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd boldogabb időkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának és a cinikus dölyfös önkény befejeződik - ó, Istenem, ugye így lesz? - akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy őket kiengeszteljem.

Blaskó Péter