Bár az egészségügyi rendszer nem nyújtott kiutat, ám mégis meg tudta menteni a helyi kórházat az újonnan kinevezett vezetése és a fenntartó móri önkormányzat, sőt nemsokára egy európai színvonalú, rendkívül modern intézmény várja majd a betegeket. Egy EU-s projekt keretében korszerű, egynapos sebészeti részleget alakítanak ki a kórházban, új mentőállomás épül, s megtörténik a rendelőintézet teljes körű felújítása is.
Három évvel ezelőtt, amikor az un. egészségügyi reform keretében leépítették az ágyakat, a móri kórházban ötven aktív ágy maradt, s mintegy harmadára csökkent a finanszírozás. Ez azt jelentette, hogy azt a tevékenységet, amelyet addig végeztek „négy szakmás” kórházként (szülészet-nőgyógyászat, sebészet, belgyógyászat és krónikus belgyógyászat) - ugyanabban a struktúrában, ugyanazzal a gárdával már nem lehetett tovább folytatni.
Az állami finanszírozás annyira lecsökkent, hogy a pénzügyi „kiesést” az addigiaknál nagyságrendekkel nagyobb önkormányzati támogatással lehetett volna csak pótolni. Ezért az új kórházvezetés javaslatára azt a döntést hozta a képviselő testület, hogy a manuális osztályokat (sebészet, szülészet-nőgyógyászat), valamint a hozzájuk tartozó aktív ágyakat (ez harminc ágyat jelentett) szerződéses kapcsolat alapján helyezzék át a Fejér Megyei Szent György Kórházba.
A belgyógyászatot viszont mindenképpen működtetni akarták ehelyütt. Terveik végrehajtásában segítette őket a társadalmi infrastruktúra operatív program keretén belül meghirdetett azon pályázat, amelyet alapvetően olyan intézmények részére írtak ki, mint amilyenné az átalakítást követően a Móri Kórház vált. A kialakult új struktúrával el is indultak az említett pályázaton, amelyen 690 millió forintot nyertek.
Ezt a pénzt – többek között - a szakrendelő teljes felújítására, az egynapos sebészet kialakítására, a mentőállomás kiépítésre, s egy 250 millió forintos eszközbeszerzésre, teljes hardver és szoftver megújulásra használhatták fel. Ezek egy részét már meg is valósították, s az előírás szerint év végéig be kell fejezniük a hátralévő munkálatokat is. Jelenleg tehát folyik az építkezés, várják az új műszerek megérkezését, s a kíváncsi újságíró gyönyörködhet a rendkívül modern, európai színvonalú, új műtőben és a kényelmes kórtermek látványában.
„Egy teljesen új struktúrájú intézmény lettünk.” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak a kórház főigazgatója, Dr. Balika Zoltán, aki szolgáltatásaik közül az egynapos sebészet jelentőségét emelte ki.
Mint mondta: ez a kifejezés, hogy „egynapos sebészet”, nem túl pontos, hiszen nemcsak egyetlen napig tartózkodhatnak itt a betegek, s nem is definiálhatjuk „egyszerű sebészetnek” azt a munkát, ami itt zajlik. Az „egynapos sebészet” több szakmában jelent olyan jellegű beavatkozást, ahol relatíve alacsony kockázatú a beavatkozás mértéke, relatíve „egészségesek” az emberek, és a lehető legminimálisabb időt töltik a betegek az intézményben. A lényeg a beavatkozás jellegén van. A törvény szabályozza azokat a beavatkozásokat, amelyeket el lehet végezi e formában.
Dr. Balika Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy nyugat-európában az összes sebészeti jellegű beavatkozás 60-70 százalékát ilyen körülmények között végzik. Magyarországon ez jelenleg csak 8-10 százalék.
És, hogy ez miért fontos? Mert az egynapos sebészetnek köszönhetően csökkenhetnek a várólisták! A móri kórház is le tudja így venni a terhet a súlyponti kórházakról. El tudják például végezni a szürkehályog műtéteket, s így a nagy kórházban elég idő jut a tumoros betegek gyógyítására, illetve a sürgősségi ellátásra. Tehát racionálisabb lesz a munkamegosztás a „nagy” és a „kicsi” intézmény között.
„Ez azért volt nagyon jó megoldás, mert ha nincs ez a pályázat, ilyen formában valószínűleg már nem létezne a kórházunk, vagy csak krónikus elfekvő intézményként tartanák számon.” – nyilatkozta a főigazgató – „Illetve ott volt még az a megoldás is, hogy az önkormányzat vállalja fel a fenntartással járó anyagi áldozatot, ami nemcsak vállalhatatlan lett volna, hanem ésszerűtlen is, hiszen a régi épületeinkkel és eszközparkunkkal működésképtelenné vált volna az intézmény.”
Itt ugyanis meg kell jegyezni, hogy a móri kórház belgyógyászati részlegét még a régi Mezőgazdasági Iskola épületében hozták létre 1958-ban. „Teljes kórházzá” 1960-66 között alakították át. Ekkor 193 ágy állt rendelkezésre, majd 1974-ig ezt 210-re bővítették. Ugyancsak 1966-ban készült el a 26 férőhelyes nővérszálló, majd 1967-ben a Véradóállomás. A rendelőintézet építését 1988. márciusában kezdték meg és 1990. év elején került sor az átadásra. Az épületek az idők során elöregedtek, s mivel egy részük nem kórház céljára készült egyre nehezebben feleltek meg a XXI. század követelményeinek és az egyre szigorodó elvárásoknak.
Fenyves Péter, Mór polgármestere „önkormányzati oldalról” megvizsgálva e témát kifejtette: A rendezetlen egészségügyi reformra még Molnár Lajos egészségügyi miniszter idején került sor. S azért mondhatjuk rá, hogy „rendezetlen”, mert már a kezdet kezdetén sem láthattunk egy kész programot. Vagy, ha volt is, nem ismertették az érintettekkel, így Mór önkormányzatával sem. Nem mondták el a fenntartóknak, hogy a kiemelt súlyponti kórházak mellett milyen szerepet szánnak a többi kórháznak.
A Mór Város Önkormányzata által fenntartott Városi Kórház-Rendelőintézet a város és az ellátási körzetébe tartozó szomszédos települések 36.000 lakója részére nyújtotta szolgáltatásait, a szülészettől a sebészetig. (Mór lélekszáma 15.000, a 13 társközségben pedig 21.000 fő él. Sok évi átlagban évente 4-5000 fekvőbeteget és 150.000 járóbeteget láttak el az intézményben.)
„Azt egyértelműen láttuk, hogy az egészségügyből való, több tízmilliárd forintos forráskivonás áldozatokkal jár.” – mondta Fenyves Péter – „De nem láttuk az egész folyamatot. Így megpróbáltuk megvédeni a meglévő funkciókat, s amikor szembesültünk azzal, hogy a koncepció hiányában pénzügyi eszközökkel teszik lehetetlenné az általuk bezárásra ítélt kórházakat, egy nagy traumát éltünk meg. Láttuk, hogy egyre több pénzt kell nekünk, a fenntartónak beletenni a kórházba, és egyre kevesebbet kap majd belőle a beteg.”
Az akkori kormány idején – még a pályázat „felbukkanása előtt” - úgy látszott, hogy a móri kórház talált egy menekülési utat. Keleti György honvédelmi miniszter ugyanis sikeresen lobbizott a szomszédos kisbéri kórház felújításáért, s minden jel arra mutatott, hogy a két intézmény szervezeti összekapcsolása megoldja majd a problémát. A két önkormányzat még tárgyalt is erről. Később azonban mégis úgy tűnt, hogy a kisbéri integráció zsákutcába torkollik. Mór Önkormányzata új menedzsmentet nevezett ki a kórház élére és az új kórházvezetésre hallgatott akkor, amikor meghozta döntését a strukturális átalakításokról.
Az új struktúra és az új kórházvezetés együttesével vágtak neki a pályázatnak, ami a kitörési pontot jelentette. A változások kiteljesedéséhez az kellett, hogy megnyerjék a pályázatot, és az is, hogy az életet adó oxigént, azaz a pénzügyi hátteret biztosítsa a fenntartó a pályázat megvalósulásáig. Szerencsére volt olyan erős Mór gazdasága – és most is az -, hogy az átmeneti időszakot (amely a polgármester szerint Molnár Lajos „kifárasztásos” módszerét foglalja magába, azaz: aki bírja, marad, aki pedig nem, az elveszik) kibírja.
Az önkormányzat első lépcsőfokként pályázott a sürgősségi betegellátó és fogadó helyre. Amikor ez elkészült, elindultak az EU-s pályázaton – amely illeszkedett a rendszerhez -, s végül felépítették a belgyógyászati ellátáshoz igazodó egynapos sebészetet és szakrendelőt.
A polgármester azt mondja, hogy az a leépítés, amely az ország egészségügyi rendszerében tapasztalható, óriási veszteségeket okoz. A viszonylag egészséges emberek elhalasztott műtétje például korlátozza az egyén munkaképességét, s amíg sor nem kerül a műtétre, a táppénzt lényegében az állam fizeti. És ez többe kerül, mintha az egynapos sebészeten azonnal megműtenék.
Ezért is kezelte stratégiai kérdésként e pályázatot Mór, valamint azért is, mert – Fenyves Péter elmondása szerint – közel 90 milliárd forintnyi termelési érték van e térségben, s kötelességüknek érezték, hogy az adóbevételt visszafordítsák az egészségügybe. Befektetések ugyanis csak akkor jönnek, ha a környezeti infrastruktúra hibátlan, amibe az egészségügyi ellátás is beletartozik.
„A gyógyulásnak két fontos feltétele van: a szakértelem és a megfelelő bizalmon alapuló orvos-beteg kapcsolat, amit meg akartunk teremteni.” – mondta a polgármester – „Kórházunk egyedinek számít e térségben, s az adott szakemberek is elismeréssel szolnak e választott irány mellett. Az alagút girbegurba volt ugyan, de megtaláltuk a végén a fényt.”
| Hozzászólások |
|