Betonozzák már a pünkösdisták bemerítő medencéjét. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Székesfehérvári Gyülekezete néhány hónappal ezelőtt lebontatta azt a romos kis épületet, amelyben addig a gyülekezeti alkalmakat tartották, s helyére egy sokkal szebbet terveztek. Az építkezés ideje alatt a híveket befogadta Bencze András evangélikus lelkész, így jelenleg a székesfehérvári Evangélikus Gyülekezet gyülekezeti házában tartják istentiszteleteiket.
Simon István lelkész nemcsak „szóban jó”, hanem „tettekben” is. Nemcsak beszél arról, hogy mit kellene cselekedni, hanem példát is mutat követőinek. Ha kell, napokon át böjtöl, odaadja az utolsó forintját is a rászorulóknak, vagy éppen vízmértéket tart és keveri a maltert a munkásokkal, hogy elkészüljön az új imaház.
A gyülekezet 1989-ben vásárolt egy kis házikót a Tompa Mihály utcában, amit Simon István egyszerűen csak „betlehemi istálló”-ként emleget. Ebben az épületben tartották éveken át az evangélizációkat, mígnem Simon István úgy érezte, hogy ez a „lepusztult tanya” méltatlan Krisztus evangéliumához.
Sokat sírt azért, hogy nem tudnak sok embert (barátokat, vigaszra szorulókat) fogadni e hajlékban annak szűkössége és szörnyű állapota miatt, ezért addig imádkozott az Úrhoz, mígnem útmutatást kapott: egyik fohásza közben a Biblia kinyílt a következő igénél: „Most az Úr azért választott téged, hogy néki szent házat építs. Légy erős és készítsd el azt!” Ebből merített erőt a lelkész, s volt hite ahhoz, hogy 2,5 millió forintból nekivágjon az építkezésnek.
Az isteni áldás pedig már a kezdetek kezdetén megmutatkozott: Polgár Tibor építészmérnök teljesen ingyen készítette el a 850.000 Ft-ot érő tervdokumentációt, a Szegletkő Kft. tulajdonosa pedig – látva a hívek buzgalmát – térítésmentesen biztosította a téglákat. Az imaház pedig lassan épülni kezdett – adományokból és emberi jóságból. Valaki pénzt adott, más a fizikai erejét ajánlotta fel, hogy olyanná váljon, amilyennek megálmodták: „mindenki templomává”, ahová bárki betérhet felekezeti hovatartozás nélkül.
Azt ugyan még nem tudni, hogy pontosan mikor tárhatja ki – képzeletbeli - kapuit, de már többen is jelezték, hogy szívesen részt vennének az istentiszteleteken. Sőt, ismerek egy református és egy katolikus családot, amely tagjai már most meghívtak a jövőbeli bemerítésükre – ehelyütt! Úgy vélik ugyanis, hogy Jézushoz hasonlóan nekik is alá kell merülniük ahhoz, hogy „valóban” megkeresztelkedjenek, s erre a pünkösdisták új imaházában lehetőségük is nyílik.