Több, mint ezer híve kísérte el utolsó útjára dr. Glósz Ervin Efrém nyugdíjas plébános atyát. Temetése előtt a plébániatemplomban Spányi Antal megyés püspök koncelebrációs misét mutatott be Zakar Polikárp ciszterci főapáttal, Takács Nándor és Gyulai Endre nyugalmazott püspökökkel együtt. Rajta kívül dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is szólt az egybegyűltekhez, majd elindult a menet a Donát kápolna urnatemetőjéhez, ahol örök nyugalomra helyezték Ervin atyát.
Dr. Cser-Palkovics András az alábbi beszédet mondta az öreghegyi templomban:
Kedves Gyászolók! Nehéz a szó, amikor valaki – mégha szép kort megélve is - útra kel közülünk, aki része volt az életünknek. "Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberisséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."
Ez a költőtől sokat idézett, mégis örökérvényű vers mindent elmond a szomorú búcsúzás pillanatairól. Kifejezi azt, mennyire egyediek vagyunk mindannyian és kifejezi azt is, hogy mekkora űrt hagy maga után minden egyes eltávozó lélek az ittmaradók életében.
Ervin atya igaz hívőként biztosan boldogan tért meg Teremtőjéhez, mégis érthető az itt ülők szomorúsága, hiszen elvesztettünk egy embert, egy székesfehérvárit, egy szinte mindenki által tisztelt egyházi személyt.
Kedves Gyászolók! Hálás vagyok, hogy személyes találkozásainkkor elmondhattam neki, mennyire tisztelem és becsülöm. Örülök, hogy Székesfehérvár önkormányzata a 2009-ben átadott Díszpolgári címmel hivatalosan is bizonyságot tett arról, mennyire nagyra becsüli mindazt a sokrétű tevékenységet, amit Ervin atya négy évtizedeken át a város falai között végzett.
Példát vehettünk róla Istennek fogadott nemes szolgálatában és a közért érzett felelősségből is. Hiszen - amíg egészsége engedte - szinte mindenhol ott volt.
Kedves Gyászolók!
Glósz Ervin atya 1929-ben Budapesten született, Székesfehérvárra 1968-ban került. Eleinte a Vasútvidéken és kórházlelkészként szolgált. 1974-ben kapott plébánosi kinevezést és először a Prohászka templomba, majd Székesfehérvár öreghegyi plébániájára került. Lelkipásztori szolgálatát mindig erőt adó hittel, derűvel és hozzáértéssel végezte.
Nevéhez fűződik a második világháborúban megsemmisült Szent Donát-kápolna újjáépítése és az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados városi hagyományának méltó ápolása. A 2000-es évek elején az ő irányításával bővítették az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templomot, valamint felújították a börgöndi Szent Antal kápolnát.
Négy évtizedes kórházlelkészi szolgálatát a Fejér Megyei Közgyűlés 2008-ban Pápay Ágoston díjjal ismerte el, 2009-ben pedig Székesfehérvár díszpolgárává választotta őt Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlése a városért végzett áldozatos, önzetlen munkájáért. Méltó és igazságos hát, hogy végső nyughelyéül a Szent Donát-kápolna szolgáljon, melyért annyi mindent tett híveivel együtt élete folyamán.
Kedves Gyászolók! Nem tehetünk mást, mint elfogadjuk a megváltoztathatatlant és köszönetet mondunk azért, hogy Ervin atya éppen Székesfehérvárt választotta felnőtt életének színhelyéül, és hogy ebben a több mint ezer éves városban pihen immár mindörökké. Mindörökké közöttünk! Személyes élmény!!!
Hát ilyen ember volt Ervin atya!