Katalin-napi ünnepséget rendeztek |
Írta: Temesvári Márta | |||||
2010. november 26. | |||||
Idén is a Liszt Ferenc utcában kezdődött a hagyományos Katalin-napi ünnepség Székesfehérváron. Kati néni szobránál a város polgármestere, dr. Cser-Palkovics András, valamint Földi Zoltán önkormányzati képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, majd a polgármester egy-egy szál virágot adott a névnapjukat ünneplőknek. A hidegben forralt borral és zsíros kenyérrel kínálták a vendégeket, majd a menet a Felsővárosba vonult. A Szent Sebestyén Templom előtti téren tradicionális felsővárosi ételeket lehetett megkóstolni, kezdetét vette a batyús bál...
„Katalin nap alkalmából képzeletbeli utazásra hívok most mindenkit. Ha visszaforgathatnánk az idő kerekén nyolcvan esztendőt, akkor most az 1930-as évek elejére érkeznénk.” – kezdte ünnepi beszédét dr. Cser-Palkovics András – „Tőlünk 200 méterre, a Harang helyén éppen a heti élelmiszerpiac van. Kiabálnak a kofák, kínálják portékáikat, a gondos háziasszonyok pedig válogatnak a szép és egészséges áruik között.” Majd így folytatta: Középen és a járda mellett földig érő, redős szoknyáikban zöldségfélét ajánlgatnak az asszonyok. A kendős baromfiárusok az akkoriban még egészen alacsony fák alatt állnak és tejtermékeket, tyúkot, kacsát, tojást árulnak. A sátrakba friss kenyér, cipó és péksütemény illata csalogatja a vásárlókat. Kati néni, a fertályos asszony is éppen erre a piacra igyekszik, szinte halljuk, ahogy zörög, nyikorog az öreg kocsija, amelyen tej, tejföl, kacsafertály és zöldség várja, hogy egy jó asszony hazavigye. Talán még mindig élnek köztünk olyanok, akik ismerték Kati nénit és még most is maguk előtt látják, amint lassan tolja nehéz kocsiját. Kati néni alakja mára legendává vált. Számunkra a múltat jelképezi. Azokat a rokonainkat, akik hajdan ezeken az utcákon jártak. Akik ugyanúgy szerettek, küzdöttek és reméltek, mint most mi. Erre jártak, találkoztak, megálltak beszélgetni egy kicsit. Igen, Kati néni hallotta, miről beszélgetnek. Látta nagyszüleinket, dédszüleinket, ismerte a hangulatukat, hallotta a hangjukat, tudta, mi érdekli őket.
A mi Kati nénik megőrizte számunkra a régmúlt idők titkait. Ha napközben elsietünk mellette, s vetünk rá egy pillantást, a kendője árnyékában mosolygó tekintete biztosan segít felidézni nekünk egy-egy régi történetet.
„Legyünk büszkék Kati nénire, mindannyiunk régi jó ismerősére! Ma, Katalin napon köszönjük meg neki, hogy szerencsét hoz, hogy színt visz a hétköznapjainkba, hogy gazdagítja városunkat!” – fejezte be beszédét a polgármester. – „Isten éltesse, Kati néni!”
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |