Arany, gyémánt, vas és rubin okleveleket nyújtottak át tegnap a Városháza Nagytanács termében. Az ünnepségen idén 25 nyugdíjas székesfehérvári tanítót és tanárt köszöntött színes diplomákkal Székesfehérvár MJV Önkormányzata és a Pedagógus Szakszervezet.
„Az ünnepségre készülődve azon tűnődtem, vajon mit is jelent tanítani. Ki tanít igazán és kik azok, akik valóban tanulnak?” – mondta beszédében dr. Cser-Palkovics András – „A válaszok először egyszerűnek tűnnek. Akik koptatják az iskolapadokat, tanulnak, akik hintik a tudásukat tanítanak. A tanítás-tanulás azonban egy olyan finoman hangolt hangszer, amely akkor szól igazán szépen, ha értő kezek szólaltatják meg, és zenére érzékeny lelkek hallják.„
Az osztályterem üresen is olyan hangulatot áraszt, mintha templomban járnánk – a tudás templomában. Mintha minden asztal és szék, tábla és könyv egy-egy bölcs öreg lenne, aki a némaság köntösébe burkolózva hallgat. Ez a hallgatás teremti meg a tudás csöndjét. Aki belép erre a szent helyre és csak halványan is, de érzi a hely különleges szellemét, az biztos lehet benne, hogy alkalmas a tudás befogadására.
Mert mit ér a tanár diák nélkül és mit ér a diák tanár nélkül?! Együtt, adva és kapva képezik a fogaskerekeit annak az örökké mozgásban lévő szerkezetnek, amely a puszta tényeket és a szabad, szárnyaló gondolatokat a tudás rendszerébe szervezi. A tanár felhalmozott tudását nem adhatja egyszerűen kézből kézbe, nem oszthatja porciózva nap, mint nap mindenki elméjébe egyformán.
A tudás egy olyan különleges dimenzióban adható át, amely hittel és szeretettel van bélelve. A tudás értékét pedig a nehezen átadott és sokszor fájdalommal, de megannyi katarzissal befogadható bölcsesség adja. Tisztelet jár a tanároknak, mert ugyan nem visznek el a messzi birodalomba, de megtanítanak repülni, hogy mindenki képes legyen a maga útját megtalálni, s azon eljutni a saját céljáig.
A pedagógus megtanít alábukni önmagunkba és megtalálni, majd használni azokat a varázslatos képességeket, amely minden emberben ott rejtőzik. Tudjuk mindnyájan, hogy ezt a hivatást csak napi 24 órás elfoglaltsággal lehet űzni, hiszen a tanár nemcsak akkor tanít, amikor magyaráz, hanem akkor is, amikor épp csak a folyosón halad a tanteremtől a tanári szobáig, amikor elismerő tekintettel dicsér, amikor kérdez, amikor a táblához szólít.
A tanár tanít akkor is, ha már nincs az iskolában. A hangja és szavai, a mozdulatai, a mosolya, a szigora, a tettei mind beleivódnak tanulóik személyiségébe, formálva, alakítva őket az életre. Köszönet és tisztelet tehát a tanároknak, akik akarják vagy sem, példaképekké válnak tanulóik szemében és épülő egyéni útjaik irányát ők határozzák meg.
„Mindannyian tudjuk, hogy ez az emlékdiploma csupán szerény elismerése annak a fáradhatatlan munkának, melyet hosszú évtizedeken át önzetlenül áldoztak pedagógusaink a diákok tanítására. Köszönjük, hogy életükkel jó példát mutattak, értéket közvetítettek és helytállásra, a hűség megtartására nevelték a következő nemzedéket.” – fejezte be beszédét dr. Cser-Palkovics András.
Az emlékdiplomás pedagógusok:
ARANYOKLEVÉL (50 ÉVES):
Cseke László Csóka
Terézia Dénesné
Bujdosó Ilona
Dr. Dienes Ottóné
Dr. Farkas Gáborné
Gáspár Andrásné
Gelencsér Jánosné
Dr. Gulyás Antalné
Kiss Károlyné
Dr. Kőházi Imréné
Molnár Lajosné
Molnár Magdolna
Molnár Mihályné
Nagy Vince
Szűcs Sándor
Török Zoltánné
Vince Istvánné
Zsolnainé Jakus Olga
GYÉMÁNTOKLEVÉL (60 ÉVES):
Földváry József
Miklós Károlyné
Párniczky Józsefné
Rehák Terézia
VASOKLEVÉL (65 éves):
Pásztor József
RUBINOKLEVÉL (70 éves):
Kiss Lajosné
Rónyai Sándorné
Takács Jenő
| Hozzászólások |
|