Ahogy közeledünk az egyházi év végéhez, úgy komolyodnak el az evangéliumi témák: Nem véletlenül mondtam:”november, december, ilyenkor egy bús vízió az ember.” Édesanyánk, az Egyház vizionál, vagyis elénk tárja mindazt, ami be fog következni. Legutóbbi vasárnapokon a halál vízióját elemeztük, most az Úr Jézus által oly sokszor emlegetett utolsó ítéletről lesz szó. Ezért szerepel a mai Evangéliumban annyi rettenetes kijelentés: Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad… Földrengés lesz… Éhínség és dögvész.
Mit kezdjünk ezekkel? Semmi mást, mint komolyan venni Jézus szavait. Ha ő ezt olyan fontosnak tartotta, akkor minden bizonnyal célja volt vele. Azt akarja, hogy komolyan vegyük az életet és építsük bele tudatunkba, fantáziánkba, hogy lesz egy végső elszámolás. Az utolsó ítéletet megelőző jelek között sorolja fel Jézus az álpróféták megjelenését:”Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket!”
Látnunk kell, saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy ehhez hasonló légkörben élnek a mai keresztények. Az utolsó évszázadokban az egyik „izmus” követte a másikat, és mindegyik megszédített minket. Racionalizmus. Liberalizmus. Kapitalizmus. Marxizmus. Fasizmus. Pánszexualizmus. …
Egyik sem Jézustól származik, sőt épp ezek üldözték őt. Ezért mondja:”Üldözni fognak benneteket, kezet emelnek rátok, börtönbe vetnek benneteket, az én nevemért.” De azt is hozzáfűzi, hogy mindezt azért engedi meg, hogy mi tanúságot tegyünk róla.
A mai evangélium tehát megadja a keresztény ember feladatát, sőt életének küldetését. az utolsó ítélet ismeretében úgy kell leélni életünket, hogy egykoron azt mondhassa rólunk az Úr, jöjjetek Atyám áldottai, mert szünet nélkül megkísértett benneteket az élet, s Ti mégis mindenben hűségesek maradtatok hozzám.