Nagyon kell nekünk már egy kis teológia! Jézus hegyibeszédes teológiája. Különben belesüppedünk a mocsárba, a vörös iszapba, a mindent megsemmisítő materialista szellemtelenségbe. Jézus a Hegyről üzen nekünk. Leszakít egy mezei virágot, és nézi. Alakja, színe, illata elbűvöli. Nem tesz mást, mint párbeszédet folytat vele és az őt ámulva hallgató tömeggel: Nézzétek ezt a virágot: Ilyen az én Atyám! Így tudja szeretni még ezt a kis virágot is. Felöltözteti. Simogatja. Öleli, Babusgatja. Illatot lehel rá. És csak nézi, nézi: szereti.
Itt jutottunk el a Hegyibeszéd legnagyobb forradalmi eszméjéhez. Jézus Urunk, a „forradalmár” beviszi mezítlábas népét a világ legszebb templomába, a római Szent Péter bazilikába, megmutatja nekik Michelangelo Pietáját, majd elvezeti őket a múzeumok legcsodálatosabb alkotásai előtt…és közben kezében tartja a mezei virágot.
A Pietát ő is nagyon szereti. Azt is átöleli, alkotójával együtt. De a mezei virág élő csodáját nagyobb értéknek tartja, mert annak alkotója az ő Atyja. Napokban járt nálam egy fiatal házaspár. A kismama utolsó hetekben van….Megáldottam méhének áldott gyümölcsét…..
Aztán jött egy több gyermekes édesanya: várja az ötödiket……Most pedig,- miközben írom e sorokat Nektek, megszólal a telefonom, és egy mosolygós hang csak ennyit mond:Én vagyok a kismama (3 kicsi anyja), mehetek pár percre?-------Ebben az órában pedig egy boldog nagymama takarít nálam…
De jó lenne, ha végre felmennénk a Hegyre, Jézust hallgatni, és megérteni a mezei virágról szóló teológiáját. Mi lennénk a világ legboldogabb emberei: Jézus boldogságainak tudói és élvezői