Megkopott például a "váltópárt" kifejezés. Az erre legrátermettebb Magyar Szocialista Párt évek óta alig ugorja meg a 10 százalékos lécet a teljes szavazókorú népességben.

Most, amikor a bizalmatlanok aránya emelkedik - ahogy ez egyébként az utóbbi húsz év minden kormányciklusában megtörtént -, a szocialisták szavazatvonzó képessége mélyponton van. Semmit nem profitálnak a növekvő bizonytalanságból. Sőt a Századvég legújabb közvélemény-kutatásának adatai szerint vezetőik népszerűsége, elfogadottsága csökken.

Jó példa erre Gyurcsány Ferenc, akit 2010 végén a megkérdezettek 57 százaléka utasított el, 2011 márciusában ismét 65 százalék. Aktivizálódásával tehát népszerűtlensége is új erőre kapott. Az is szokatlan és példa nélküli, hogy a kormánypártok a biztos szavazók körében ennyi idő elteltével is őrzik a kétharmados fölényt. Az ellenzéki erők egyelőre nem képesek érdemben előrenyomulni.

Ha a számokat, a megszokott pártpreferencia-adatokat mélyebben elemezzük, feltűnik, hogy a Magyar Szocialista Párt egyes generációkban szinte teljes egészében törlődött a térképről. A 18-29 évesek és a 30-39 évesek között például a Jobbik és az LMP is jóval ígéretesebb versenytárs. Ezekben a csoportokban az MSZP három-négy százalékon áll, azaz a parlamentbe kerülés küszöbe alatt.

Hová tűnt a magyar baloldal? Hová tűnt mindenekelőtt az előző két évtizedben sokat emlegetett "baloldali érzelmű szavazók" tömege? A magyar baloldalról sokan sokáig gondolhatták okkal, hogy egy szilárd értékeken alapuló politikai közösség, amelynek gyökerei, sikereinek alapja a társadalom "többségi értékrendjével" való azonosságban keresendő. Hová lett ez a közösség ilyen drámai hirtelenséggel?