Megint eljött az orgonavirágos május és az első vasárnap. Kicsiny gyermekek, ifjú férfiak, fiatal nők, meglett emberek köszöntik anyjukat. Otthon vagy a temetőben.

Egy szál vagy egy csokor világ. Egy csokor élet. Szó nincs arra, amit érez ilyenkor az ember. Emlékszik arra, amikor vonaton, nyakában kislányával, oldalán feleségével közelített a szülői ház felé.

S ott a Szeretet várta.

Aztán később újabb gyerekek jöttek. És mindig eljött ez a nap is. És egy esős novemberi estén anyja átköltözött az örökkévalóságba. A következő anyák napja szomorúbb volt, mint bármikor. S azóta a temető. Mint ma is.

Megfogyatkozva.

De a régi szeretettel. És most is megköszöni gyermekei anyjának a legnagyobb ajándékot.