„Nagyon jó állapotban érzem magam, csak picit fáradt vagyok a napi három edzés miatt. Nagyon sokat köszönhetek az itthoni gyógytornászomnak, Boros Bettinek, illetve Horváth Hajninak és most Kicsinek [Siti Beának], akivel az elmúlt napokban már a kézilabda-pályán edzettem.“

Már több, mint fél éve történt a súlyos sérülésed… Hogyan teltek az elmúlt hónapok Számodra? Milyen fázisai voltak rehabilitációdnak?

„Gyógytornával kezdtem, majd kocogás és szökdelés volt a program eleinte. Később már a nehezebb, erősebb edzésekbe is bekapcsolódhattam. Most az utolsó fázisban jöttek a labdás gyakorlatok, amit már nagyon vártam.“

Kicsivel milyen jellegű edzéseket folytattatok?

„Az volt a lényeg, hogy ne úgy menjek az alapozásra, hogy nem is voltam pályán. Cselezéseket, felugrásos gyakorlatokat és húzásokat próbálgattunk, de talpról lövések és lábmunka is szerepelt a programban. Tulajdonképpen minden fontos mozdulatsor benne volt.“

Hétfőtől megkezdődik a felkészülés az új szezonra! Mit vársz a pár poszton átalakuló csapatodtól?

„Az érkező külföldi játékosokat én sem igazán ismerem, de szeretnék előrelépni, azaz mindenképp az első négybe vágyom. A bajnokságban most sok csapat jelentősen átalakul – nekik biztosan nehezebb lesz összeszokniuk, ezt jó lenne kihasználnunk. Persze nálunk is időbe telik majd, mire az új játékosaink megtanulják a figurákat, de bízom benne, hogy hamar felveszik a ritmust.“

Egyénileg milyen célokat tűztél Magad elé az előttünk álló idényre?

„Először is szeretném mielőbb visszanyerni régi formámat, majd még jobbat nyújtani. Valamiért így történt, hogy lesérültem, de nagyon remélem, a folytatásban elkerülnek majd a sérülések!“