A szakértők már most nagy sikerrel és "berobbantással" számolnak - már ami az új edző személyét illeti, annak eddigi tevékenységét mérlegre téve. Nem kétséges ugyanis, hogy a „beszokástól” egyáltalán nem tartó Fésüs edző hamar turbófokozatba kapcsol és (sokadik) címvédésre ösztönözheti a most további talentumokkal gazdagodó együttest. Sőt, már hivatalosan is megkezdték az első, közös felkészülési hullámot.

Ugyanakkor, a MÁV közeljövője sem kétséges immár, hiszen a röplabdázás nem szűnik meg - a Pro Patria Electronics távoztával sem. Új szakvezetéssel, új reményekkel indulnak neki a következő idénynek, igaz egy osztályt visszaesve. (Fontos megemlíteni, hogy természetesen nem az elmúlt hónapok nívós és remek eredményei, hanem a pénzügyi- és struktúra-béli változások okozzák - paradoxmód - ezt a kényszerűséget, "leépítést".)

A nagy híréhez méltóvá vált röplabdacsapatot eddig gardírozó szakembernek köszönettel tartozik az otthont adó város és minden izgalmat, kihívást, küzdelmes viadalokat kutató sportrajongó, mivel amit az elmúlt években beáldozott - jó néhány neveltjével együtt -, szinte példanélküli és legalább tiszteletreméltó. Igaz-igaz; a mávos és egyáltalán... maga a röplabda - egyelőre - biztosan nem minősül ún. "látványsportnak", - így nem örvendhet kiemelt támogatásnak - és "ad absurdum" nem volt képes bajnokcsapatot produkálni...

Azonban, - s ez elterjedt vélekedés - akik végigkísérték legalább az elmúlt két év történelminek is nevezhető - várostromhoz hasonlítható - harcait és a ténylegesen bajnoki, top-helyezésekkel büszkélkedő kiemelteket "megszégyeníteni" képes; BSE-t megszorítókat, Vasas-t, UTE-t, BRSE-t, Gödöllőt verő kék-fehéreket felfedezték maguknak, kevésbé fognak meglepődni azon, ha akárhol is, de a Fésüs edzőhöz és tanítványaihoz hasonló mentalitást képviselők által ismét tükörsima lencsén át (kirívó problémáktól mentesnek) csodálhatják ezt a sokak által „rózsaszín szemüvegbe bújtatottnak” titulált sportágat mind több régióban, városban, helyiségben.

Erre a "beteljesülést vágyó, igéző prognózisra" néhány szerző bizony rásütheti, hogy "elvakultan könnyelmű és optimista", ámde a keret, azaz a cél és a lényeg ugyanaz. A realizmusé és az idealizmusé is. Győzni. Azzal az elszántsággal és sanyargató, ámde - a színfalak mögött - szeretni és szerettetni is képes zelotizmussal, amit a MÁV röplabdásai az elmúlt években produkáltak.

Ismét, még "dobozoltabban" helyére kerülhetnek a dolgok... legyen szó akár komoly, élvonalbeli szakvezetésről, akár "mezei hálószaggatókról". Kívánjunk ezért együtt sikereket e két - fentebb említett - meghatározó, sokat megélt csapat és tagjai számára és minden, a következő szezonban is labdapüfölés mellett foglalózó jóakarónak, akikért megéri szorítani, akikkel megéri együtt gondolkodni, akiket támogatni ildomos. Mert a "Labda" forog tovább.