A nyugdíjjal még nem ér véget
Írta: Temesvári Márta   
2008. május 05.

ImageA Vasútvidéki Prohászka – Jó Pásztor plébániáról a nyáron költözött el Brajnovits Ferenc, aki 1995 óta ápolta a hívek lelkét ehelyütt. Távozásának oka igencsak prózai: lévén, nyugdíjazták. Tegnap viszont visszatért egy kis időre, hogy a kápolnában keresztelőt tartson.

Image
Fotó: Temesvári Márta
Azt gondolnánk, hogy ha egy papot nyugdíjaznak, akkor onnantól kezdve már nem dolgozhat úgy, mint azelőtt. S ugyanezt hiszik a plébánosok is, akik elkeseredetten gondolnak a jövőre, amikor majd pihenni kényszerülnek.

Aggódni azonban semmiképp se szabad! Vegyük például Glósz Ervin agyát, aki hivatalosan „nyugdíjas”, ám még mindig ugyanolyan aktívan misézik az Öreghegyen Tornyai Gábor mellett. Vagy itt van Brajnovits Ferenc, aki szintén „nyugdíjas”, s mégis hasonlóképp foglalkozhat a hívekkel.

Augusztus végén ugyan átvette helyét Bodai József a Vasútvidéki Prohászka – Jó Pásztor plébánián, viszont ő is változatlanul élvezheti a hívek szeretetét, hiszen visszakerült a Maroshegy - Szent Kristóf plébániára, ahol azelőtt harminc éven át lakott, s ahol József atyával felváltva tartják a miséket. Sőt, Ferenc atyát ugyanúgy hívják esketésre, temetésre, és keresztelőre is.

Tegnap például a Prohászka-templomban tett eleget a Turu család kérésének, amikor elvállalta, hogy második gyermeküket (Noelt) is ő kereszteli meg, ahogy korábban lányukat (Laurát) is. Azt mondja, nagyon boldog, hiszen egész generációk kötődnek hozzá és nem felejtik el. Akiknek ő szolgáltatta ki a házasság szentségét, azok egyértelműnek tartják, hogy ő fog keresztet rajzolni gyermekük homlokára is.  

Mert egy pap akkor is pap marad, ha nyugdíjba küldik...