– A nyár az összegzés jegyében is telt a Puskás Akadémián: hogyan látja az alapító öt év után az akadémia helyzetét a magyar futballban? – kérdezte a pfla.hu Orbán Viktortól.

– Az akadémia korszakhatárhoz érkezett, mert az első csapatunk, a Videoton története során először magyar bajnoki címet nyert. Ez önmagában is korszakhatár lehetne, de ennél többről van szó, mert a tulajdonosok nemzetközi szinten tartósan jelen lévő csapat fölépítését tűzték ki célul, vagyis hogy először Európa első ötven, aztán első harminc klubjában legyen tartósan jelen a Videoton, ami egyúttal kihívás, mérce, illetve feladat az akadémia számára, hiszen egy ilyen ambíciókkal rendelkező csapat számára kell nekünk nevelnünk a legtehetségesebb fiatalokat. Másfelől korszakhatárhoz érkezett az akadémia azért is, mert megkezdődött az akadémián végző diákok áramlása az NB II-be, a Videoton irányába és más NB II-es, NB I-es csapatok felé, nagyobb feladatokkal és kihívásokkal kezdtük ezt az évet, mint bármelyik korábbi esztendőt.

„A régi dilemmát, hogy miért jönnek Magyarországra gyengébb légiósok, csak az akadémiák tudják felszámolni” Ha a többi akadémia is ilyen nagy számban önti az NB II-be és az NB I-be a tehetséges játékosokat, mint a miénk, s a jelek arra utalnak, hogy ez egyre inkább így van, akkor a magyar labdarúgás nagy minőségi váltás előtt áll. A régi dilemmát, hogy miért jönnek Magyarországra gyengébb légiósok, csak az akadémiák tudják felszámolni, hiszen régen a magyar NB I az NB II-ben nevelkedett tehetséges játékosokból építette folyamatosan újra magát. Miután most ilyen másodosztályunk nincsen, ezért tulajdonképpen a külföldi bajnokságok NB II-es csapataiból építkezik a magyar bajnokság. A legjobb szlovákok, szerbek, horvátok nyugatra mennek, és a másodvonalbeli csapataik játékosai jönnek ide, Magyarországra. Ez rossz helyzet. Ennek a megváltoztatása csak úgy lehetséges, ha az akadémiák képesek lesznek nagyszámú, képzett NB II-es tömeget teremteni, amely aztán az NB I számára játékosokat tud feladni. Úgyhogy talán nemcsak a Puskás Akadémia, hanem a magyar labdarúgó-akadémiák általában történelmi változások küszöbén állnak.

– Ha egy nemzetközi porondon folyamatosan helyt állni képes csapat számára kell az akadémiának nevelni a játékosokat, mikor jön el az az idő, amikor tényleg az első csapat meghatározó játékosai között tudnak játszani a korábbi akadémisták?

„A kulcskérdés az, hogy mit vár el az akadémiától Paulo Sousa” – Nemcsak arról van szó, hogy ezt a célt tűzte ki a Videoton, hanem ezt a célt ráadásul úgy tűzte ki, hogy a korábbi bajnokcsapatot felkészítő szakmai stáb helyett teljesen új szakmai stábot hozott. Ami ráadásul nem is magyar, hanem portugál és spanyol. Tehát a csapat komoly kulturális kihívás és változás előtt áll, hiszen most előttünk lévő országok futballkultúrájából hozott szakmai stábbal kell – reményeink szerint hosszú távon –együttműködnünk. Ezért a kulcskérdés az, hogy mit vár el az akadémiától Paulo Sousa. Nos, ő magas színvonalú, a magyar viszonyokhoz képest szűk, kiemelkedő tudású játékosokból és négy-öt hozzájuk kapcsolódó, frissen végzett, illetve végzős akadémistákból álló keretet állított fel. Én nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy az idei őszi Ligakupa kezdetekor már több, most még a második csapatban játszó frissen végzett, illetve még az U19-es csapatban játszó akadémista is helyet kap a Videoton csapatában.

Fotó: VIDI

„Nagy pillanata volt az akadémia történetének, amikor Szolnoki Roland, az akadémia egyik alapító tagja pályára lépett az NB I-ben”

– Egyébként hosszú idő után végre bajnoki mérkőzésen újabb akadémistánk lépett pályára a Videoton első csapatában Szolnoki Roland személyében, aki az első hazai bajnoki meccsen játszhatott, csak azután szerencsétlen módon megsérült, és így kikerült a most bevethető játékosok közül. De nagy pillanata volt az akadémia történetének, amikor Szolnoki Roland, az akadémia egyik alapító tagja, akit töretlen tisztelet és népszerűség övez az akadémián, pályára léphetett az NB I-ben. Boldogok voltunk mindannyian, és ilyen eseményeket várunk még az ősszel.

– Itt Gyurcsó Ádám nevét is említeni kell, róla most sokat beszélnek. Három éve érkezett a Puskás Akadémiára és a Real Madridnak rögtön gólt lőtt az akkori Puskás-kupán. Most meg a Kecskemét színeiben teszi ugyanezt, mint kölcsönben lévő Videoton-játékos.

– Már négy gólnál tart… Jó döntést hozott a Videoton szakmai stábjával közösen, amikor Kecskemétre igazolt, hiszen az ő posztján Fehérváron két magyar van előtte, Gosztonyi András és Nagy Dániel, és kevesebb játéklehetőséget kapott volna a Videotonban, mint a Kecskemétben, de folyamatos és sikeres kecskeméti szereplés esetén a következő bajnokságban már az egyik értéke lehet majd a klubnak.

„A konszenzus úgy hangzik, hogy a futballban első a klub, második a csapat, harmadik a játékos” Általában is fontosnak tartom a klubhűség ügyét a magyar labdarúgásban, de a mi akadémiánk számára is, hiszen minden sikeres labdarúgónemzet arra építi a tartós sikerességét, hogy világos sorrend van a szurkolók, az újságírók, a játékosok, az edzők fejében. Tehát van egy konszenzus. A konszenzus úgy hangzik, hogy a futballban első a klub, második a csapat, harmadik a játékos. Ebből fakad aztán, amit alázatnak, klubhűségnek, odaadásnak nevezünk. Ahol ez a sorrend megbomlik, ott baj van, és Magyarországon ez történt. Ennek a rendnek a világossá tétele az akadémiai nevelés egyik fontos feladata. Gyakran az az ember benyomása, hogy a játékosok ezt a sorrendet nem érzik. Pedig fontos, hogy az akadémiáról kikerülő játékosok ne csak jó futballisták legyenek, hanem ezzel a szilárd értékrenddel érkezzenek a profik közé: első a klubunk, második a csapatunk, harmadik mi magunk. Ez azért nehéz kérdés, mert minél tehetségesebb valaki, annál több rivális akadémia bejelentkezik érte. Egymás játékosáért is bejelentkeznek az akadémiák, és azokért is, akik még nem tartoznak akadémiai kötelékbe. Így az a benyomás keletkezik egyes játékosok fejében, különösen, akiknek nem szilárd a nevelési háttere, hogy ők állnak a világ középpontjában és ők a legfontosabbak. Sőt, ők tesznek szívességet, hogy az egyik és nem a másik akadémiához mennek. Végül ez megbontja azt a rendet, ami nélkül aztán felnőtt futball sikeresen nem működhet, vagyishogy első a klub, második a csapat, harmadik a játékos. Nekünk ezekkel a gondolkodásbeli vadhajtásokkal is szembesülnünk kell.

– Ahol túlkínálat van tehetséges játékosokból, mint ötven éve Magyarországon vagy Dél-Amerikában most is, ott ez az értékrend nyilván magától működik. De lehet-e ezt az értékrendet működtetni akkor, amikor a tényleg nagyon kevés tehetségért próbál harcolni több klub?

– Van, ahol túlkínálat van, és ezért működik az értékrend. Van, ahol pedig azért működik, mert bár a futball veszélyesen elüzletiesedett, és veszélyesen túlsúlyos szerepet játszik benne a pénz, a nagy klubok mégis meg tudták őrizni a klub mitológiáját és a klub iránti feltétlen tiszteletet. Tehát a dolog az összességében mégiscsak úgy áll, hogy még ebben a kiélezett pénzvilágban is sokat tehetnek a klubok azért, hogy a nevelési feladatokat ellássák. Úgyhogy ha nehéz is, de nekünk is ezt kell követnünk.

„Minden futballvezetőnek, klubnak, akadémiának is fontos, hogy a nevelési programjának is részévé váljon a játékosok szerénységre és alázatra való nevelése”

– De Manchesterben meg a klub nagyszabású sikerei azok, amelyektől működik ez a fajta klubimázs. – Magyarországon minden futballvezetőnek, klubnak, akadémiának fontos, hogy a nevelési programjának is részévé váljon a játékosok szerénységre és alázatra való nevelése akkor is, hogyha a szerénység, az alázat és a klubhűség kifejezések ma úgy hangzanak, mintha az időszámítás előttről érkeznének vagy egy másik planétáról. Nekünk ki kell állnunk ezen értékek mellett, és az akadémiának erre kell tanítania a gyereket. Ez komoly nevelői, szakmai munka. Remélem, hogy a nevelőtanáraink és az edzőink meg tudnak ezzel a feladattal birkózni.

– Ha az akadémiáktól várjuk a magyar futball minőségi megújulását, akkor nem ébreszt-e kétségeket az, hogy az MTK, amely az első akadémiát nyitotta, másfél évtized alatt sem jutott sehova? Az út vége a teljes csőd: a csapat kiesett az első osztályból, a tulajdonos pedig kiszállt a finanszírozásból.

– A magyar labdarúgás köszönettel tartozik az MTK-nak, mint klubnak, hiszen óriási játékosokat, csapatokat adott az országnak. Nehéz a magyar futballt az MTK nélkül elképzelni, az MTK komoly érték. Szurkolok nekik, hogy legyenek képesek úgy megerősödni, hogy ne csak a múltjuk okán, hanem a jelenbeli és jövőbeli teljesítményük alapján képesek legyenek visszakerülni a legmagasabb osztályba. Másfelől az MTK-nak azért is tisztelője vagyok, mert ők csinálták meg az első akadémiát. Személyesen Várszegi úr, aki előtt mindig megemelem a kalapomat. Ha ő nem csinálja meg az elsőt, lehet, hogy nem jön létre a miénk, ami a második volt, és nem jön létre a harmadik, a negyedik sem. A pionírokat, az első fecskéket mindig megilleti a kitüntetett elismerés. Szerintem nem az akadémiai képzés bizonyult kudarcnak az MTK-nál. Úgy látom, hogy az MTK azt nem találta el, hogyan kell egészséges arányban és jó ütemezésben ötvözni az idős meg a fiatal játékosokat. Abban reménykedem, hogy a Videoton sokat tanul ebből a hibából, és ha lassabban is, mint ahogy az MTK-nál történt, de stabilabban és tartósabban tud utat nyitni az akadémiáról kikerülő fiataloknak.

„Ugyanez a nagyon magas intenzitású edzésmunka meg kell, hogy jelenjen az utánpótlásnál is”

– Milyen konkrét változások várhatók a Puskás Akadémia mindennapjaiban?

 – Több edző jut majd kevesebb gyerekre, több tanár jut kevesebb gyerekre, de ezek már azok a szakmai részletkérdések, amelyeket én, mint az akadémia alapítója inkább csak érdeklődéssel és bátorítással figyelek, de a kimunkálásában már nem tudok részt venni. Amit nagy kulturális váltásnak érzek, az az első csapatnál bekövetkezett koncepcióváltás, és annak az akadémiánkra gyakorolt hatása. A nyáron sokszor néztem a Videoton edzéseit. Olyan magas intenzitású edzésmunka zajlik az NB I-es csapatunknál, hogy gyakran az a benyomásom, magasabb fordulatszámot követel a játékosoktól, mint egy-egy bajnoki mérkőzés. Egy-két hónapon belül ugyanez a nagyon magas intenzitású edzésmunka meg kell jelenjen az utánpótlásnál is. Miután mi egy test, egy lélek vagyunk a felnőtt csapattal, ők leginkább itt edzenek, az első csapat példája és fölfogása maga után fogja húzni az akadémiát. Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a Videoton és Paulo Sousa sikerrel menjen végig azon az úton, amelyen elindult, mert ez fogja aztán az akadémián is a minőségi változást magával hozni.

– A Puskás Akadémia, de az egész sportág számára fontos időszak zajlik: ezekben a napokban készítik a pályázataikat a sportszervezetek, hogy hozzájussanak az őket támogatni kívánó cégek társasági adójához. Azoknak van igazuk, akik szerint amúgy is túl sok a pénz a szerényen teljesítő magyar fociban, vagy azoknak, akik emlékeztetnek rá: rengeteg, soha vissza nem adott pénzt szipolyoztak ki ebből a sportágból Magyarországon?

„Közép-európai összevetésben a magyar klubok a legkevésbé tőkeerős gazdasági vállalkozások közé tartoznak”

– Válasszunk külön két dolgot! A futball Nyugat-Európában szervezett vállalkozói világ, és Magyarországon is annak kell lennie. Ha innen nézzük a magyar klubokat, a Debrecen, a Győr és a Videoton tűnik a legbiztosabb lábakon álló három klubnak, és szépen zárkózik a Diósgyőr és a Pécs is. De érdemes tudnunk, hogy ezek a klubok a maguk költségvetésével nemcsak a Manchestertől meg a Barcelonától maradnak el, hanem a Legia Varsótól, meg a Sparta Prahától, a Maribortól, a Kolozsvártól, a Belgrádtól meg a Zágrábtól, a Steaua Bukaresttől is. Tehát az a helyzet, hogy közép-európai összevetésben a magyar klubok a legkevésbé tőkeerős gazdasági vállalkozások közé tartoznak. Nem is tudjuk fölvenni a versenyt a szomszédos államokkal, hogyha nem erősítjük meg ezeket a klubokat, és legalább Közép-Európában nem tesszük őket versenyképessé. Az MLSZ ebből a szempontból remek munkát végez, mert igyekszik a magyar futballt üzletileg is újjászervezni, és jó üzleti modelleket kidolgozni a klubok számára. Szükség van arra, hogy Csányi Sándor képes legyen nagy cégeket és nagy támogatókat bevonni a labdarúgás vérkeringésébe, egyébként a regionális versenyt sem tudjuk majd állni. Ez tehát a kérdés egyik része. A másik, hogy a magyar futballt, ami nemcsak a profikat jelenti, megskalpolták. Az utánpótlásról beszélek, a grundokról, a pályákról. Rengeteg pénzt vettek el, elsősorban létesítmények felszámolásával, a gyerekektől. Nem a profi kluboktól, hanem a budapesti és vidéki BLASZ I-es, BLASZ II-es, NB III-as csapatoktól. Pontos statisztikákkal rendelkezünk arról, hogy hány tucat futballpálya tűnt el Budapesten. És lett belőle ingatlanspekuláció, ingatlanfejlesztés vagy bevásárlóközpont.

– A hatvanas-hetvenes évek több tízezres nézőszámaiból következő jegybevételeket sem forgatták vissza létesítményfejlesztésbe. A játékosok se kapták meg fizetésként. Közvetítési jogdíj meg nem is létezett, a televízió önkényesen azt közvetített, amit akart, ingyen.

„De az adókedvezményt nem is vehetik igénybe profi klubok, ez az egészségről, a mozgásról, a csapatról, a közösségről, vagyis a gyerekeinkről szól”

– Tehát egyfelől történt egy forráskivonás, másfelől létesítményeket számoltak föl. És itt most nem a profi futballról beszélünk, hanem arról, hogy a lakótelepi gyerekek le tudnak-e menni egy futballegyesülethez, tisztességes öltözőkbe ülve, tisztességes edzőkkel, tisztességes foglalkozásokat kapva, tehát jut-e lehetőségük arra, hogy a lakóhelyükhöz közel normális körülmények között sportoljanak. Amit meg tud tenni a mindenkori kormányzat és a mindenkori MLSZ, az az, hogy megpróbálja az utánpótlás és a fiatalok számára visszaadni azokat a létesítményeket, amelyeket elvettek tőlük. A most bevezetett adókedvezménytől nagyon sokat várunk. Azt várjuk, hogy újraépülnek majd pályák és grundok, megint lesznek tisztességesen megfizetett edzők, akikre rábízhatjuk a gyerekeinket, s ezért alulról, a tömegesítés szintjéről is megújul a sportág. És ha ez összetalálkozik a profi világban kibontakozó, persze időnként meg-megtorpanó, de összességében pozitív változásokkal, akkor a magyar futball sokkal erősebb lesz. Ez az egészségről, a mozgásról, a csapatról, a közösségről, vagyis a gyerekeinkről szól.

„Archívumot, könyvtárat, múzeumot magában foglaló Puskás Intézet fölállítására vonatkozó tervet dédelgetünk már régóta”

– Melyek a lassan tíz éve bővülő felcsúti futbalközpont küszöbön álló létesítményfejlesztései? Megépül a sokat emlegetett új stadion?

– Több tervünk van. A stadion kifejezés nagyképű, stadionok városokba kellenek. Nekünk egy új centerpálya kell, amelynek a lelátóján két-háromezer ember kényelmesen elfér, mert itt ilyen minőségű ifjúsági tornák és NB II-es meccsek szép számmal lesznek. Ez a mostani, szívünkhöz nőtt, de mégiscsak falusias centerpálya helyén épül, a tervei el is készültek, és gyűjtjük is rá a pénzt. Szeretnénk megoldást találni a három-négy hónapos téli szünet problémájára is. Szerintem a magyar futball nem nő ki a mostani bajaiból, hogyha az MLSZ nem segít abban, hogy létrejöjjenek teljes versenyméretű, fedett, műfüves pályák Magyarországon. Mi is szeretnénk majd egy ilyet előbb-utóbb létrehozni. Az akadémiáknak kell ilyen, mert egyébként három-négy hónapon keresztül a versenytársainknál sokkal rosszabb körülmények között kell edzenünk, ami a lelket meg a harci készséget erősíti ugyan, de a szakmai tudást sajnos nem pallérozza. Továbbá a Puskás Intézet fölállítása is fontos, mert az óriási munka és küzdelem mellett, amit az MLSZ végez, és amit a klubok a túlélésért folytatnak, nem marad erő azoknak a gyökereknek az ápolására, amelyek nélkül nem tud szárba szökni a futball. És elenyésznek azok az emlékek, részben tárgyi, részben írásos, képi, szóbeli emlékek, amelyek a futball kulturális gerincét, hátterét adják Úgyhogy egy archívumot, könyvtárat, múzeumot magában foglaló Puskás Intézet fölállítására vonatkozó tervet dédelgetünk már régóta, ennek a megvalósítását is elkezdjük.

„Létrejön a Vidi Focisuli, amely integrálja az egész székesfehérvári utánpótlás-rendszert, itt pedig az akadémia működik”

Fontos dolog még: a Videoton tulajdonosával az a megállapodás született, hogy a fehérvári utánpótlás irányításáért is szakmai és anyagi felelősséget vállal az akadémiánk. Létrejön a Vidi Focisuli, amely integrálja az egész székesfehérvári utánpótlás-rendszert, itt pedig az akadémia működik, és a kettő a mostaninál sokkal szervesebben dolgozik majd össze Gellei Imre irányításával. Ezért Fehérváron is pályákat kell létrehozni a Sóstói Stadion környékén, fedett pályákat, létesítményeket, öltözőket kell építenünk, föltéve, hogy az adóvisszatérítéses rendszer beváltja a hozzá fűzött reményeinket.

– Miközben nálunk óriási deficittel küszködik a futball, nagyon sok pénz hiányzik belőle, az UEFA bevezeti az úgynevezett Financial Fair Play szabályozást, vagyis hogy a klubok nem költhetnek többet a piaci bevételeiknél. Ez gyakorlatilag a magyar futball halála, mert piaci bevétele a kluboknak alig-alig van, vagy szinte nincs is.

– Az MLSZ vezérkarának nagy bravúrt kell végrehajtania a magyar futballpiac megszervezéséhez, és ezt a munkát gyorsan el kell végezni. Egyelőre nem a mi problémánk, hanem mintha egy másik planétán működő világ problémája lenne, hogy az európai klubok dögrováson vannak. Pénzügyileg olyan típusú vállalkozásokba, fejlesztésekbe fogtak, olyan költségvetések szerint éltek, amelynek hiányoznak a józan és ésszerű alapjai.

– Idáig Magyarországon sincs másképp…

„Ha túlságosan messzire kerül a tényleges rendelkezési jog a szurkolóktól, annak az európai futball issza meg a levét. A pénz, ha nem figyelünk oda, meg fogja ölni a futballt”

– Igen, csak az a különbség, hogy ezek nagy klubok, és képviselnek egy tényleges piaci értéket. Persze közben megjelennek a maláj, az arab, az orosz és a Jóisten tudja, még milyen, Nyugat-Európától távoli vidékről érkező pénzemberek, akik megengedhetik maguknak, hogy még ilyen csődbe jutott klubokat is betegyenek a saját családi vagyoni portfóliójukba. Így kerülnek régi, nagy klubok amerikai, de még inkább arab, indiai, orosz családok, illetve vállalkozások tulajdonába. Az UEFA jól gondolja, hogy pénzügyileg újra kell gondolnunk az egészet, mert olyan folyamatok indultak el, amelyek eltávolítják a klubokat a közönségüktől. Mert függetlenül attól, hogy részvénytársaságról van szó vagy egyesületi vagyonról, minden szurkoló úgy tekint a klubra, mint a sajátjára. Amiben neki nincs jogi értelemben tulajdonrésze, de amit mégis ő tart fönn. Megveszi a jegyet, elmegy, és él-hal a csapatáért. Az ő szíve nélkül csapat sincsen. És ezt a tényt a hideg pénzügyi racionalitás nem tudja kezelni. Ha túlságosan messzire kerül a tényleges rendelkezési jog a szurkolóktól, annak az európai futball issza meg a levét. A pénz, hanem figyelünk oda, meg fogja ölni a futballt. Lehet, hogy a körítés meg a show nem volt tizenöt éve olyan, mint most, de valahogy a játék lelke mintha egészségesebb lett volna, és a szíve is jobban vert volna.

– Újabb öt év múlva mivel lenne elégedett a Puskás Akadémia alapítójaként?

„Várjuk, hogy a magyar válogatottban megjelenjen az első olyan játékos, akiről azt mondják majd, hogy a Puskás Akadémián tanulta a szakma alapjait”

– Szeretnénk elérni, hogy a hazai mezőnyben a riválisainkkal továbbra is tudjuk tartani a lépést. A Honvéd meg az MTK komoly kihívást jelent az akadémiák világában, most fölzárkózott még az Illés Akadémia is, és az ETO-nál is mindig vért kell izzadniuk a csapatainknak. Másodsorban szeretnénk, hogy ha Paulo Sousa által a Videotonnál meghonosított, sok egyéni képzési elemet tartalmazó szakmai munka is általánossá válna az akadémián, és sokkal több lenne a célzott, személyre szabott futballszakmai és nevelőmunka. Hogy egy nemzetközileg is jegyzett Videotonba évfolyamonként két-három játékost legyen képes föladni az Akadémia, és közben a többi magyar klubot is kiszolgáljuk jól képzett végzős akadémistákkal. És nagyon várjuk, hogy a magyar válogatottban megjelenjen az első olyan játékos, akiről azt mondják majd, hogy a Puskás Akadémián tanulta a szakma alapjait.