Sapa Fehérvár AV19-HK Acroni Jesenice: 2-4 (0-2, 0-0, 2-2)

Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, 3100 néző, vezette: Jelinek, Smetana, Ettlmayr, Siegel

Sapa Fehérvár AV19: Munro - Horváth, Tokaji, Sofron, Vas, Mihály, Pratt, Borgatello, Palkovics, Johansson, Ryan, Sille, Durco, Benk, Sikorcin, Kovács, Láda, Magosi, Nagy, Tóth A. Vezetőedző: Kevin Primeau.

HK Acroni Jesenice: Fikrt - Pretnar, Tavzelj, Hvila, Sixsmith, Pusa, Björk, Tuma, Ankerst, Olsson, Bergström, Grahut, Berlisk, Zidan, Hafner, Manfreda, Magovac, Tosic, Kuralt, Dolinsek, Bercic. Vezetőedző: Heikki Malkia.

Útban a jégcsarnokba mindenfelé optimista kék-fehér szurkolókba botlott az ember, akik a várható nagy gólkülönbség győzelemről beszélgettek. Az utóbbi hetek kiváló eredményei okán meg sem fordult a hazai drukkerek fejében, hogy nem fehérvári győzelemmel végződik az Acroni vendégjátéka. Az első kellemetlenség a mérkőzése előtt ért minket: Ladányi Balázs a délelőtti tréningen megsérült, és a jég helyett a kórházba vezetett az útja. A helyére Mihály került fel az első sorba.

A második kellemetlenségről pedig a szlovének gondoskodtak, akik nem mutattak nagy hajlandóságot az áldozati bárány szerepének eljátszására. Egy-egy emberelőnnyel kezdődött a mérkőzés, de már a kezdetektől érezhető volt a Sapa Fehérvár fáradtsága. A 10. percben ez meg is bosszulta magát, amikor is Mihály adta el a korongot saját harmadában, ezt Olsson köszönte szépen, és távolról bevette Munro kapuját (0-1).

A bekapott gól sem ébresztette fel a kék-fehéreket, két percre rá - egy újabb védelmi hiba után - Sixsmith góljával már kettővel tartottak előbbre a vendégek (0-2). A játék képéről sok mindent elmond, hogy mindössze 5 hazai lövés ment Fikrt kapujára 11 szlovén kísérlet ellenében. A várt erőteljes hazai rohamok a második játékrészben is elmaradtak.

Akartak a fiúk, de a lábak nem engedelmeskedtek. Fásultak voltak az Ördögök, ráadásul rengeteg technikai hiba jellemezte a játékukat. A Jesenice az előny őrzésére törekedett, és szó se róla, ezt kiválóan oldották meg a vendégek. Fikrt kapussal az élen önfeláldozóan óvták kapujukat a góltól. A legnagyobb kritika, hogy a harmad második felében kapott négy emberelőnyből egyet sem tudtak kihasználni a mieink, így gól nélküli döntetlennel ért véget ez a játékrész. Gyors Sapa-gólban bíztak a hazai hívek, ami nyílttá tehette volna az összecsapást. Sixsmith-t küldték ki két percre a záró harmad elején, de ezzel az eséllyel sem tudtak élni az kék-fehérek.

A kiállítás letelte után jött az újabb hidegzuhany: Munro ütötte rá a korongot az arra járó Hvilára, akiről a kapuba került a pakk. A játékvezetők rövid videóbírós elemzés után - jogosan - megadták a találatot (0-3). Látszólag eldőlt a mérkőzés, ám egy támadóharmadbeli buli után Sikorcin gondolt egyet, tisztára játszotta magát, majd a száz százalékos helyzetben érkező Kovácshoz passzolt, aki nem hibázta el a ziccert (1-3). Újra felcsillant a remény a fehérváriak előtt, és hogy ez a remény még tovább izmosodjon, arról Durco gondoskodott.

A szlovák bekk szép egyéni akció után talált be fonákkal Fikrt kapujába, ezzel egy gólosra csökkentve a különbséget (2-3). Új mérkőzés kezdődött ekkor. Erőre kaptak a kék-fehérek, belelkesültek a szurkolók. Tíz perc volt még vissza és elérhető közelségbe került az egyenlítés. Záporoztak is a lövések a pirosak kapujára, de hol az Acroni kapusa, hol a szerencse mentette meg a vendégeket a kapott góltól.

Mindent bevetettek a hazaiak, Munro is lekorcsolyázott a jégről, sajnos ezt a Jesenice használta ki: Hvila döntötte el a nyitott kérdéseket (2-4). A korábbi kiváló teljesítményt természetesen nem homályosítja el ez a vereség, de még jobban aláhúzza a szakmai stáb által korábban elmondottakat, miszerint ebben a ligában bárki, bármikor, bárkit legyőzhet. A Jesenice elleni mérkőzést pedig fogjuk fel figyelmeztetésként, melynek tanulságai az október 21-i Salzburg elleni mérkőzésen kamatozhatnak.

Mestermérleg, Kevin Primeau:

Az ember edzőként olykor előre tart bizonyos dolgoktól. Százszor elmondtam, hogy tisztelni kell az ellenfelet, nem szabad a tabella alapján azt gondolni, hogy könnyű meccs lesz. Ismételgeti az ember, és mégis gyakran megesik, hogy egy csapat könnyen veszi a soros meccset. Ha úgy játszottunk volna végig, mint tettük azt a harmadik harmadban, teljesen más eredmény született volna. De húsz perc senki ellen nem elég ebben a ligában. A gólokat megelőző ki nem kényszerített egyéni hibák sem férnek bele, nem adhatunk ekkora előnyt senkinek. A Jesenice ma jobban játszott nálunk, elég jól ahhoz, hogy nyerjen, ellentétben velünk. A harmadik harmadban kicsit megkevertük a kártyákat, hogy felébresszük a srácokat, de ekkor már késő volt. Két pontot hagytunk veszni, azon kell lennünk, hogy bravúros módon visszaszerezzük valahol, ahol senki sem számít rá.

Mestermérleg, Heikki Malkia:

Előnyünk birtokában túl passszívvá váltunk, a Sapa pedig ráerősített, így igen nehézzé vált a végére a meccs. Nem éltünk könnyű heteket, a sok vereség folyományaként tegnap egy komoly értekezletet tartottunk. Talán ennek is köszönhető, hogy ma sokkal jobban teljesítettünk. A vereségsorozatunk nagy nyomás alá helyezett minket, ezért ez az idegenbeli siker felettébb fontos volt. Így most jobb hangualtban és kisebb lélektani teher alatt folytathatjuk, igencsak jól jött ez a siker.