Mindennek megvan a maga oka. Az okság elve a legalapvetőbb és legkézelfoghatóbb alaptörvény. A semmiből nem lesz semmi. És ha valami van, akkor annak megvan a létoka. Vagyis a tűzhöz tüzelő kell,- a mécses lángjához olaj kell. Ezek korrelatív fogalmak: egyik nem létezik a másik nélkül. Hiába van mécsesem, ha nincs olajom.
A mai evangélium éppen erről szól. Sőt még ennél is tovább megy! Gondoskodnunk kell az olaj tárolásáról is. Mert minél nagyobb a láng, annál gyorsabban fogy az olaj. És egyszer csak elalszik a mécses.
Sokszor kerülünk ilyen helyzetbe, és nem értjük, hogy mi történt velünk? Hogy lehettünk ennyire silányak? A magyarázatot az Úr Jézus adja meg a mai evangéliumban. Mai példával élve: nem „tankoltunk” időben. Ami a járműveknél a benzinóra mutatója, az nálunk a lelkiismeretünk szava.
Ha megvizsgálom az „órámat”, azonnal látni fogom, hogy üzemanyag nélkül, rövid időn belül le fog állni a gépem. Lelkünknek is van immunrendszere. Bámulatos érzékenységgel jelez mindent: nemcsak bűneinkre figyelmeztet, de erényeinkre is.
Pontosan reagál minden külső és belső hatásra. Édesanyánk, az Egyház segít abban, hogy jó legyen a lelki közérzetünk, és jelzést ad, mire van szüksége immunrendszerünknek: lelkiéletünknek. A szentségeken keresztül adja, ontja a kegyelmeket.
Napi készenlétünkhöz, feladataink evangéliumi teljesítéséhez különösen a szentgyónásban kapott „gyógykezelést” és az Eucharisztiából áradó, minden elképzelést felülmúló szeretet-energiát adja.
Nincs az az édesanya, aki így táplálná legnagyobb kincsét, saját gyermekét, kisbabáját.