Az első köszöntőt Pleizer Lajos mondta, aki azt tartota a legfontosabbnak kiemelni, hogy a nyugdíjas és a civil szervezetek azok a településeken, amelyek azok életét színesíteni tudják, és életben tarthatják a hagyományokat, a kulturális ssokszínűséget a globalizáció kliséivel szemben.

Herczog Edit a globalizáció első napjaként az I. Világháború befejező napját jelölte meg, hozzátéve, hogy az együttműködések mellett az olyan közös problémák is ekkor kezdődtek, mint például a népességfogyás, hiszen míg a világ lakossága egyre rohamosabban nő - már elérte a hétmilliárdot -, Európáé és benne Magyarországé is csökken. Líbia népességének átlagéletkora 35 év - tette hozzá -, Európában ez jócskán túllépte az ötvenet is. A tendencia megváltoztatása - és a béke megőrzése - közös ügyünk kell legyen - fejezte be.

Róth Péter alpolgármester szerint a sem az öregséget, sem a globalizációt nem szabad csupán a gondok forrásának tekinteni. Hiszen a globalizáció például az információk, a tudás, a meggyőződések, a kultúrák, no és a termelő tőke szétterülését is elhozta glóbuszunkon, nőtt világunkban a szolidaritás és az empátia is, nagyobb lett a békére törekvés.

És bár az idős kor nálunk ma még sajnos sok – elsősorban egzisztenciális - gond forrása, a globális világ azt is megmutatja, hogy az öregek megbecsülése az egészséges lelkületű társadalmak mindegyikében lényeges kulturális és gazdasági szempont, hiszen ki más hordozná inkább ezen társadalmak felhalmozott bölcsességét, hétköznapokra lefordítható tudását, ha nem az öregei?

Sokan vélik úgy - folytatta -, hogy világunk olyan problémák előtt áll, amelyek megoldásához minden ember, minden „civil” összefogása, közös akarata kell. Óriási lehetőség van azokban a szervezetekben is, amelyekben a szellemileg friss, tettre kész idős korúak tevékenykedhetnek.