Paulo Sousa a Ligakupa-meccsek után visszatért a bajnokikon megszokott felálláshoz, Alves egyedüli csatárként kezdett, Nikolics a padon ült - mégis volt meglepő változás az eddigiekhez képest a Vidi összeállításában. Mladen Bozsovics először állhatott kapuba ebben a szezonban, persze senki nem gondolta, hogy az ő bravúrjaira lesz szükség a góllövéssel hadilábon álló FGSZ Siófok ellen a győzelemhez.

Visszakerült a csapatba a balhátvéd Hector, ez pedig azt jelentette, hogy Oliveira eredeti posztján, a jobb szélen szerepelhetett, és aktivitása mutatta, jól is érzi magát ott. Főleg az ő oldalán gördültek a Vidi támadásai a mérkőzés elején, de komoly veszélyt nem sikerült kialakítani az ekkor még szervezetten védekező vendégek kapuja előtt.

Alves lövését fogta Milinte, Oliveira pedig, aki nemcsak előkészítésben jeleskedett, fölé lőtt egy jó adogatás végén. Hogy Bozsovicsnak is legyen dolga, arról egy siófoki szöglet gondoskodott, ami után kisebb lökdösődés mutatta, hogy kellően felpörögtek a fiúk mindkét oldalon. Fél óra múltán az események is: Sowunmi fejese az egyik, Oliveira kapufája, amely védelmi bizonytalankodásnak is köszönhető volt, ä másik oldalon jelentett eseményt. Mégsem lehetett mondani, hogy benne lett volna a meccsben, ami a félidő hajrájában történt...

A 40. percben Alves játszotta meg szépen Hectort a bal oldali szögletzászlónál, balhátvédünk kihasználta, hogy tőle aligha vártak szólót a vendégek, befelé cselezve helyzetbe lopta magát. Lövését úgy tűnt, fogja Milinte, de nem birtokolta a labdát, aztán már hiába kapott utána: a lesben álló (de nem lesen álló...)

Oliveira kilőtte az ötösről a bal sarkot. Első bajnoki gólját hatalmas sprinttel ünnepelte portugál középpályásunk, de nem fáradt el bele. Öt perc múlva ő ugratta ki Alvest, bár végül a vendégek védője, Nyári készítette le a labdát a szemfüles Alvesnek, aki köszönte, és ugyanoda helyezett, ahová Oliveira korábban.

A váratlan két gól után jól jött a Siófoknak a szünet, és a második félidő elején úgy tűnt, össze is szedik magukat Horváth Károly tanítványai. Lengyel és Haraszti is tesztelte Bozsovicsot, miközben a Vidi inkább csak várt az újabb esélyre. Aztán esély nélkül lőtt gólt... Mert egy hosszas adogatás után Sándor György nem helyzetből, inkább álló helyből lőtt hatalmas gólt a léc alá, jó 25 méterről. Csapatkapitányunk ezzel el is köszönt a meccstől, érkezett helyette a friss apuka, Nikolics, és a lelátón sokan biztosra vették, a megrogyott Siófoknak ő is be fog még köszönni. Nem tévedtek a kibicek.

Negyed órája volt pályán a minden bajnokin csereként beszálló csatár, amikor Walter remek cselei után a kapott labdát levette, és a kapu jobb oldalába lőtte. Ekkor tíz perc volt hátra a meccsből - és még három gól! Nikolics és Alves igazolta, hogy remek párost alkot: előbbi labdájával utóbbi fejezett be egy gyors kontrát a 83. percben, három perccel később pedig megvolt Alves mesterhármasa is. Mitrovics pontos indítását fejjel átvette, aztán egy pattanás után bombázott a léc alá.

Ezzel 12 góllal átvette a vezetést a virtuális góllövőlistán... A csattanót pedig Nikolics második gólja jelentette: a 88. percben Alves külsővel passzolt, Tusori hozzáért a labdához, amit Nikolics elhúzott a kapus előtt, majd a bal alsóba küldött. Gólfesztivállal ütötte ki tehát a Siófokot a Vidi, négy év és három hónap után ismét hét gólt lőve a Sóstón. 2007 augusztusában a Tatabánya volt a szenvedő fél.

Az idei szezonban ez a legnagyobb különbségű győzelem, amit egy csapat eddig elért, nem mellesleg pedig fellépett vele a dobogóra a bajnoki címvédő