Ez eleve azt jelenti, hogy az illetőnek nincs otthona, biztos bázisa. Olyan mint a madár, fészek nélkül. Több, mint megrendítő, hogy Advent első vasárnapján a liturgia ezzel a látszólagos abszurdummal kezdi a nyitányt: szállást keres az Isten! Az az Isten, aki a nagy „szállást”, a világmindenséget teremtette. Minden az övé, és még sincs otthona? Első hallásra ez disszonancia, érthetetlen és minőségében is elfogadhatatlan. De csak addig, míg a Szentlélek Úristen meg nem világosítja értelmünket, és nem világít rá az összefüggésekre.
Advent lényege: ráérezni arra a nagy igazságra, hogy Isten minden elképzelést felülmúlóan kiüresítette önmagát, vállalta az emberi lét minden formáját a magzat-élettől kezdve a kereszthalálig, csak azért, hogy nekünk lehetőséget adjon az együttérzésre, szánalomra, segitség nyújtásra, befogadásra= szállás készítésre!
Vagyis hajlékltalanná tette magát, hogy mi tárt karokkal fogadjuk otthonunkba, szívünkbe, lelkünkbe.
„Szállást keres a Szent Család. De senki sincs,, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek ura.”
Karácsony szent estje nem december 24-én van. Az ma kezdődik: advent első napján. Kezdem érteni a lényeget: szállást kér tőlem az Isten.
Készítem, Uram!