A csillagos égbolt rengeteg látnivalót rejt. A Hold, bolygók és csillagok szabadszemes és távcsöves látványán kívül kimeríthetetlen terítéket jelentenek a különféle távoli halvány égitestek, melyek megpillantásához különösen tiszta és fényszennyezés- mentes égbolt szükséges. Tetten érni a születő csillagokat, vagy megfigyelni a már óriási galaxissá hízott csillagpopulációkat épp úgy különösen nagy élmény, mint ahogy egy csillag halálának elő-, vagy utófázisaiba bepillantást nyerni.

Rengeteg olyan csillagászati objektum létezik, mely olyan halvány, hogy még a legnagyobb távcsövekkel sem figyelhetjük meg őket vizuálisan. A fényképezés jóval tágabbra nyitja a pupillánkat: hosszú expozíciókkal a nagyon halvány objektumok fénye is felerősíthető és teljes pompájukban megörökíthetőek – ám ez amatőr eszközökkel rendkívüli kihívást jelent.

Az asztrofotók készítésének feltétele, hogy sötét, fényektől mentes legyen az ég. A nagyon halvány objektumok igen érzékenyek a legkisebb fényszennyezésre is, ezért a városoktól távol kell menni. Magyarországon a Mátra ehhez jó adottságokkal rendelkezik, bár a fények már oda is kezdenek felkúszni. Néha még a köd- és felhőtakaró fölé is kerül, amely a káros fényeket letakarja – ekkor az igaziak a körülmények.

Azonban számos olyan csillagkép van az égen, amely földrajzi okok miatt a Föld északi féltekéjéről – így Magyarországról – nagyon kedvezőtlenül, vagy egyáltalán nem is figyelhető meg. Hogy az ott található égi csodákat is bemutathassuk, el kell utazni a déli féltekére. Namíbiában, a Namib-sivatag közeli helyszínek száraz klímája, a kristálytiszta levegője és a rendkívül ritkán lakott terület tökéletesen fényszennyezés-mentes mivolta igen kedvező körülményeket teremt a csillagászati megfigyelésekre.

A kollekció bemutatásának célja, hogy az objektumokat érdekességükön kívül a látványos és szép oldalukról is megismertesse. A képek készítésénél elsődleges szempontok között szerepelt a fotográfiai szintű alkotások létrehozása, melyek szemet gyönyörködtetőek és szórakoztatóak is amellett, hogy az igazán izgalmas és hihetetlen valóságot ábrázolják. A képek színe és megjelenése minden esetben a valóságot tükrözi, ami természetesen némi szubjektivitást is takar, mivel az objektumokat halványságuk miatt saját szemünkkel teljes pompájukban sosem láthatjuk.

A képek készítése nem egyszerű feladat. Mivel rendkívül halvány jelenségekről van szó, megörökítésük hosszú expozíciót igényel, miközben a távcsövet nagyon pontosan a célon kell tartani annak érdekében, hogy ne mozduljon be a kompozíció. A képek elkészülte után némelyik halvány köd hosszadalmas számítógépes képfeldolgozással válik csak láthatóvá, mely művelet több órán keresztül, sok esetben napokig tart.

Éder Iván 1993 óta a csillagászat szerelmese, első csillagászati élményeit a kilencvenes években a bajai Tóth Kálmán utcai bemutató csillagvizsgálóban szerezte. 2000 óta foglalkozik csillagászati fényképezéssel, asztrofotózással. 2006-ig még filmre és diára fotózott, azóta pedig digitális fényképezőgépekkel fotózza az eget. Ehhez saját felszerelést, és saját készítésű távcsöveket használ.

Képei jól ismertek Európában és a tengerentúlon is épp úgy, mint a fejlettebb Távol Keleti országokban. Munkái rendszeresen megjelennek hazai és külföldi szaklapokban, magazinokban és könyvekben, illetve internetes oldalakon. Számos alkalommal választották alkotását a nap képének a NASA igen népszerű oldalán. Felkérésre gyakran tart előadásokat külföldön és itthon egyaránt, rendszeresen oktatási jelleggel is. Munkáját a Magyar Csillagászati Egyesület 2009-ben elismerő oklevéllel díjazta.