– Hogyan értékeli a II. kerületi időközi országgyűlési választás végeredményét, mennyiben jelzés ez a kormánynak?

– Elvitathatatlan sikernek tartom ezt a választást, amin Láng Zsolt egymaga több szavazatot szerzett, mint az összes többi jelölt. A választók nem hagyták magukat elbizonytalanítani a nehéz időkben sem, a magas részvétel azt is mutatja, éppen hogy összekovácsol az, ha politikai családjukat koncentrált támadás éri. Ez egy olyan erőforrás a nemzeti oldalon, amely minden politikai siker végső garanciája. Az emberek látják és díjazzák azt a politikát, mely a magyarok érdekében cselekszik, és nem a külföldi, sokszor láthatatlan arcú elvárásoknak akar megfelelni.

– A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint bizonyos mértékben visszaesett a Fidesz támogatottsága, míg az ellenzékre szavazók már többségben vannak.

– Természetes folyamat, hogy a választások után megcsappan a kormánypártok támogatottsága. Elképesztő, hogy milyen nehéz körülmények között kell irányítani az országot, bármit szeretnénk tenni szembe jön velünk az európai és a világgazdasági válság. Minden erő afelé mutat, hogy megszorítsunk, hogy a terheket csak a családok viseljék, de nem így gondolkodik a kormány. Magyarország nagyon jól teljesített abban, hogy kivédte a külső hatásokat, amennyire tehette. Európában akkor még példa nélkül bevezettük a bankadót, a különadókat, és lehetővé tettük az embereknek, hogy szabadon dönthessenek magánnyugdíj-pénztárba betett forintjaikról. Meg kell küzdenünk a magas devizakitettséggel, a láthatatlan, de komoly károkat okozó pénzügyi támadással, a manipulációkkal. Komoly csata zajlik, érthető, ha vannak veszteségeink. Az hogy sikeres volt-e a munkánk, majd a szavazófülkékben kiderül.

– Az IMF-fel való kapcsolat felvétele esetében miért kellett eltérni a korábbi retorikai irányvonaltól?

– Ne karcolgassuk a felszínt, itt nem retorikáról van szó. 2008-ban a csőd szélén tántorgott az ország, és az akkori szocialista kormány úgy vett föl hitelt a valutaalaptól, hogy minden terhet a magyar családok vállára raktak. 2010-ben eltökélt szándékunk volt, hogy ezt a viszonyt felszámoljuk. Mi tartottuk azt a vállalást, hogy a fölvett pénzt visszafizetjük. Azzal leszámoltunk, hogy bármilyen nemzetközi szervezet beleszóljon az ország életébe. Ha nem változtatunk a viszonyon, nem tudtuk volna bevezetni a családi adózást, a nők ma nem mehetnének 40 év munka után nyugdíjba, csökkenteni kellene a nyugdíjakat és a béreket – ahogy az több szomszédos országban történik –, nem lenne végtörlesztés, a magánnyugdíjpénztár-tagok forintjai bennragadtak volna a kétes befektetési alapokba. Nem vethettük volna ki a bankadót. Az elmúlt másfél év eredményeit csak pénzügyi függetlenség megléte esetén lehetett elérni. A stabilitás megteremtésével a gazdasági miniszter azt a feladatot kapta, hogy mindent tegyen meg a gazdasági növekedés érdekében. A növekedés beindítása és a befektetői bizalom megtartása érdekében szükség van egy biztonsági hálóra, amit a valutaalap tud nyújtani. Ez nem érzelmi és nem retorikai kérdés. Nem hitel, és nem újabb adósságállomány.

– Körvonalazódik-e hogy milyen megállapodást szeretnénk?

– A részletek kidolgozása legyen a gazdasági szakemberek feladata. A cél, hogy ne növekedjen az eladósodottságunk, és maradjon meg a pénzügyi függetlenségünk. Az IMF-nek egyébként tagjai vagyunk, rendszeresen tagdíjat fizetünk. Alapító okiratukban pedig fő célként az szerepel, hogy támogassák a tagországok gazdasági növekedését. Eljött az ideje.

– Mennyire jellemző a Fideszre a kormányzati munka miatt az úgynevezett kiüresedés jelensége?

 – Nem kiüresedést, hanem pont az ellenkezőjét érzem. Miután megnyertük az országgyűlési választásokat, hihetetlen energiával kezdtünk a munkához. Nemcsak az országgyűlési képviselők, hanem a munkatársaink, szakértőink és az önkormányzati politikusaink is. A durva támadások pedig elszánttá tesznek bennünket és a támogatóinkat is. A képviselők bátran, őszintén és keményen érvelnek, ha másként látják, mint például a kormány. Persze ez szokatlan a politika, és a közélet egy része, mint például a szocialisták, ahhoz szoktak, hogy illetékes elvtárs megmondja mi van, utána vita.

– Kritikájuknak van hatása a kormányzati munkára?

– Igen. Erre a legjobb példa az eva körüli átalakítás, de megemlíthetem az önkormányzati törvényt vagy akár a köznevelési törvény vitáját is.