- Amikor elkezdődött a bajnokság, akkor egy hároméves szakmai munkáról beszélt. Most, az első félév végén hol tart ez a terv?

- A csapat nagyszerűen reagál a változásokra. Nagyon fontos, hogy a játékosaink megértsék azt a játékstílust és rendszert, amit elvárunk tőlük, amit játszaniuk kell, én pedig úgy érzem, hogy most már ők is bíznak benne, hogy jó irányba haladunk. Látják mérkőzésről mérkőzésre a fejlődést, és már elhiszik magukról, hogy meg tudják csinálni a pályán azt amit kérünk tőlük. Ma már teljesen más dinamikával játszanak, kezdenek beleszokni az új rendszerbe és a klub új filozófiájába. De hogy az eredeti kérdésre válaszoljak, ebben a folyamatban jelenleg ott tartunk, ahol mostanra szerettem volna. A munkám legjobb része az, hogy fejlődni látom a játékosokat, illetve amikor ők maguk is azt mondják nekem, hogy jobbnak érzik magukat. Nagyon fontos, hogy bár nagyon sok olyan dologra lenne lehetőségük az életben, amelyekről sok ember csak álmodik, mégis lemondanak ezekről a győzelmek és a pályán elérhető sikerek kedvéért.

- Mi változott a klub életében az elmúlt félévben?

- A legfontosabb dolog még mindig változóban van. Azt szeretnénk elérni, hogy a Videoton FC minden részlegében ugyanaz a győztes mentalitás legyen, hogy a munkatársaink mindig azon gondolkodjanak, hogyan segíthetik a tudásukkal és a viselkedésükkel a klubot a célok elérésében. Ugyanakkor strukturálisan már változott a klub, két fontos új részleg kezdte meg működését. Amikor megérkeztem a Vidihez, akkor nem volt játékosmegfigyelő részlegünk, ami egy klub számára pedig elengedhetetlen, hiszen ez segíti építeni a jövőnket. A másik fontos feladat az orvosi és rehabilitációs stáb felállítása volt, amely abban segít, hogy a játékosok erősebbek, dinamikusabbak legyenek, gyorsabban regenerálódjanak egy mérkőzés után, és hogy minél hamarabb felépüljenek egy sérülésből.

- Történt bármi olyan az érkezése óta, amire nem számított, ami váratlanul érte?

- Nyilvánvalóan minden játékosnak alkalmazkodnia kellett az új dolgokhoz. Néhányuknak pedig – különösen a külföldieknek – meg kellett szokniuk az itteni versengést, a másfajta edzésmódszereket és az új gondolkodásmódot. Természetesen emiatt hátrányban voltunk azokkal a csapatokkal szemben, amelyeknél a nyáron szinte semmi sem változott, és évek óta ugyanabban a rendszerben, ugyanazokkal a módszerekkel készülnek. De ezek nem voltak számomra meglepő dolgok, szóval semmi olyan nem történt, amire ne számítottam volna előzőleg.

- Mi a legjobb és a legrosszabb emléke az elmúlt időszakból?

- Egyértelmű, hogy a Kaposvár elleni meccsünk a legrosszabb emlék. A körülmények nagyon nehezek voltak, rossz volt a pálya, szakadt az eső, és a játékosok sem azt a határozottságot és játékot mutatták, amit szerettem volna. A legjobb emlék természetesen a Sturm Graz ellen itthon megnyert BL-selejtező volt, mert ott minden szempontból azt láttam, ami szeretném, hogy jellemezze klubunk minden meccsét. A játékosok egyénileg és csapatként is azt nyújtották, amit kértem, és olyan hozzáállásuk volt, amelynek köszönhetően le tudtunk győzni egy komoly európai tapasztalattal rendelkező és a mi költségvetésünk többszöröséből gazdálkodó csapatot. Ráadásul kilencezer szurkoló hihetetlen szenvedéllyel és lelkesedéssel biztatta a csapatot!

- Apropó, hogy tetszik a mérkőzések hangulata, a szurkolók vélemény-nyilvánítása?

- A szurkolók nagyszerű hangulatot teremtenek, különösen a hazai mérkőzéseinken. Az RBD nagyban hozzájárult az őszi eredményeinkhez, mert sok olyan pillanatban, amikor nehéz helyzetben voltak a játékosaim, akkor is tovább buzdították, hajtották őket, kitartottak mellettük, és sosem hagyták őket cserben egy mérkőzésen sem, még idegenben sem. A lelátókról az ősz folyamán sokszor kapunk kritikát is, de ez teljesen normális dolog, hiszen alapvetően egy drukker azt szeretné, ha a csapata mindig 7-0-ra nyerne, a foci azonban nem ilyen. Viszont mi minden mérkőzésen azért dolgozunk, hogy a győzelem és a megszerzett 3 pont örömét megadhassuk nekik.

- Bámulatos pályafutást tudhat maga mögött játékosként. Melyik a könnyebb feladat: a játékosé vagy az edzőé?

- Ez egy nagyon könnyű kérdés, hiszen a labdarúgás legjobb része az, amikor játszod. Persze mindig mindenki főszereplő szeretne lenni, de ezt nem lehet elvenni a játékosoktól. Ők azok, akik pont azt csinálhatják, amit imádnak, és ezért még fizetést is kapnak, hiszen profik. Persze ahhoz, hogy valaki profi labdarúgó legyen tehetségesnek és ügyesnek kell lennie, de azt gondolom, hogy labdarúgónak lenni a legjobb munka a világon.

- Mennyire követi nyomon a Puskás Akadémia életét? Vannak olyan fiatal tehetségek, akik hamarosan a Videoton FC első csapatának játékosai lehetnek?

- Mindig nagyon odafigyelek az akadémián zajló dolgokra. Példát is mondok! A Honvéd elleni hazai Ligakupa mérkőzésünkön 20 perccel a vége előtt 1-1 volt az állás. Olyan játékosok melegítettek például, mint a gólkirály André Alves, én viszont úgy döntöttem, hogy az akadémia fiataljait, Király Patrikot és Paudits Patrikot küldöm pályára csereként. És győztünk – minden értelemben! Egyrészt megnyertük a meccset, másrészt pedig megmutattuk, hogy aki keményen dolgozik az akadémián, az megkaphatja az esélyt, hogy az első csapatban is bizonyítson.