A hosszú hallgatást megtörve egyre több visszaemlékezés lát napvilágot. A „Farkasszélben – Requiem a Don Hőseiért” című kötet a Vörösmarty Társaság, valamint a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség gondozásában, a Magyar Honvédség támogatásával jelent meg.

Vargha Tamás honvédelmi államtitkár úgy mutatta be a könyvet, mint tisztelgést, gyásziratot írók és költők tollából, a Don-kanyarban több mint 70 évvel ezelőtt hősi halált halt, megfagyott, fogságba esett 130 ezer magyar katona emlékére: „Emlékezők és emlékeztetők - kortársak, túlélők, árván maradt utódok, nemzeti katasztrófánkat megrendülten megidézők írásai ezek. A háború után évtizedekig a hallgatás, az elhallgatás volt osztályrészük hőseinknek. Lassan ébredünk? Nehezen nézünk szembe a múlttal? Zarándoklat a Don-kanyarba, kereszt az urivi dombtetőn, a Don-kanyar Kápolna emlékmiséi - most pedig ezzel a kötettel egy irodalmi emlékmű épült. Át kell adnunk a múlt tanulságait a jövőnek, hogy megmentsük magunkat és megmentsük utódainkat. De mintha még mindig kevés szó esne a doni hősökről az iskolákban. Tiszteli a jövő nemzedéke a hősök emlékét? Kutatja a tragédia okait és következményeit? Ennek a könyvnek a lapjain ott bújik ezekre a kérdésekre a válasz. És a könyv lapjai mögött felsejlik egy fiatalember képe is, aki - Serfőző Simon több mint 30 éve írt, akkor még nem publikált versét hallgatva - elindult egy úton, a „sivatagközönyön átgázolva” megtörni ezt a némaságot, és hogy emlékezésből építsen katedrálist. Kőből és fából épített kápolnát a Don-kanyar hőseinek a Mészeg-hegyen. Ez a fiatalember ma már kissé megőszülve megy tovább ezen az úton makacsul, kérlelhetetlenül úgy, ahogy elindult, és ma ezt a könyvet adja a kezünkbe. Kérem, olvassák el, majd miután elolvasták, adják tovább gyerekeiknek és unokáiknak.” – utalt e kötet szerkesztőjének, Bobory Zoltán érdemeire Vargha Tamás államtitkár.

„Ma nem kizárólag könyvbemutatóra jöttünk össze, hanem közös emlékezésre is.” - folytatta a kötet méltatását dr. Cser-Palkovics András polgármester. Mindenekelőtt egy idézetet olvasott fel a kötetből, Az interjú egy hadiárvával című fejezetből: „Nekem szomorúságot és várakozást jelent, ha azt kérdezik tőlem, mit jelent számomra, Don-kanyar. Szomorúságot, mert elment a családfő, és az édesanya ott maradt egy másfél éves gyermekkel, aki én voltam. És várandósan a húgommal, aki '43 februárjában született, mikor édesapámmal már semmilyen kapcsolat nem volt. A várakozás pedig egy állapot volt a háború végétől folyamatosan. Visszavonuló katonákat szállásoltunk el, és apám fényképet mutogatva kérdezgettük őket, de mindenki a fejét rázta.” 

Azt idézet végén dr. Cser-Palkovics András polgármester így folytatta: „Ebben a néhány mondatban szinte minden benne van arról, amiről ez a kötet szólni kíván. Láthatjuk, még ha nem is foghatjuk fel teljesen, hogy hány család csonkult meg és viselte évtizedeken keresztül egy tragédia következményeit – miközben erről beszélni, emlékezni sem volt szabad. De valljuk be őszintén, hogy a rendszerváltoztatás óta elég sok év eltelt és nem érzem úgy, hogy ezt a hiányt pótoltuk volna. Ezek a katonák elmentek a haza védelmében, majd nem jöttek, vagy ha haza is jöttek, sem testi, sem lelki értelemben nem teljes emberként. Utána még a megbecsülést, a tiszteletet sem kapták meg hosszú évtizedeken keresztül. Ez a város okkal és joggal mondja magáról, hogy katonaváros, de emlékeztetnünk kell magunkat arra is, hogy ez milyen kötelességgel jár. Úgy érzem, hogy az előbb elmondott önkritikus gondolat jegyében nézzük meg, hogy mit teszünk, mit tettünk, hogy ezekre a hősökre emlékezzünk és emlékeztessünk - és leginkább a fiataljainkat is emlékeztessük.”

Válaszában dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki egyben a HTBK Székesfehérvári Szervezetének is az elnöke az utóbbi napok történéseit sorolta: „Tegnap egy Székesfehérvárhoz kötődő első világháborús hősünkre, Sipos Gyula parancsnokra emlékezhetünk Budapesten a Farkasréti temetőben, sírja ma már a nemzeti sírkert része. Ma pedig egy kötetbemutatón a második világháború egy sorsfordító tragédiájára emlékeztet ez a kötet - novellákkal, irodalmi alkotásokkal. Ez az, amit nekünk tennünk kell - ez közös felelősségünk és kötelezettségünk. Ha ezt megtesszük, talán a mi lelkiismeretünk nyugodtabb lehet, és talán okkal és joggal mondhatjuk magunkról, hogy katonaváros vagyunk. De csak akkor, ha ezeket a feladatokat is felvállaljuk.” – fejezte be beszédét a polgármester.  

A könyvbemutató folytatásaként Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke beszélgetett a kötet szerkesztőjével, Bobory Zoltánnal, felidézve azt a közel három évtizedes utat, amit Bobory Zoltán azóta járt be, hogy Serfőző Simon versével felnyitotta szemét: a „feledés emlékművét” le kell rombolni.  
   
A kötetben helyet kaptak a magyar irodalom legnagyobbjainak emlékező írásai, köztük azoké, akik Székesfehérvárt, vagy Fejér megyét reprezentálva beszéltek akkor is, amikor az tiltva volt. Olvashatjuk így többek között Serfőző Simon, Csoóri Sándor, Bella István, Csanádi Imre, Utassy József, Nagy Gáspár, Ágh István, Juhász Ferenc, Sinka István, Bokros János, Zalán Tibor, Mécs László írásait.