„Mi vitte az embereket az utcákra 1956 október 23.-án? A harag, a tiltakozás az intézményeket, a mindennapokat, a legszemélyesebb kapcsolatokat sőt, az emberek személyiségének leglényegét is bitorló zsarnok hatalom ellen… Elmúlt, megszűnt a félelem. Nem néhány tucat emberben – az egész országban.” – e szavakkal nyitotta meg Vargha Tamás tanácsnok a „Lyukas Zászló” című kiállítást a Malom Házban.

A tárlatot a POFOSZ szervezte, s Vargha Tamást, Székesfehérvár tanácsnokát, a Fidesz választókerületi elnökét kérték fel arra, hogy nyissa meg a kiállítást.

„Októbernek ezekben a napjaiban az 1956-os forradalomra emlékezik az ország. Ha az élő részvevők és szemtanuk emlékező szavait hallgatom, mindig felrémlenek Arany János sorai :”Csillag esik, föld reng :jött éve csudáknak…”Csoda volt az,valóban. Talán azért sem értik még sokan a történelmi jelentőségét, mert az értelemhez a szív hite is szükségeltetik!” – kezdte beszédét Vargha Tamás

.

Majd elmondta, hogy múlt hónap végén éppen itt, Székesfehérváron, 48-49 hőseire emlékezők között fogalmazta meg Orbán Viktor a forradalmak lelkületét: „A forradalmakhoz nincs szükség tehetségre, nem kell rendkívülinek lenni. A forradalomhoz egyszerre sok ember hite kell, amit át lehet egymásnak adni, egymás közelében meg lehet sokszorozni. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki.” /Eddig az idézet./

Mi vitte az embereket az utcákra 1956 október 23.-án? A harag, a tiltakozás az intézményeket, a mindennapokat, a legszemélyesebb kapcsolatokat sőt, az emberek személyiségének leglényegét is bitorló zsarnok hatalom ellen. A tüntetéseken – Budapesten , Szegeden, Debrecenben , Miskolcon vagy Székesfehérváron –így együtt menetelve megérezték: a forradalom bennük van! Elmúlt, megszűnt a félelem. Nem néhány tucat emberben – az egész országban.

.

A sok irányból, különböző szinteken csörgedező elégedetlenség összefolyt, dagadt, felduzzadt,és áttörte a gátakat. Aztán az áradat felszínre dobta vezetőit. Sem külső erő, sem belső konspiráció nem játszott szerepet a magyarországi kommunizmus összeomlásában. Ezt csak a megtorlás vérbíráinak hazug vádjai és embertelen ítéletei hirdették.

Mindenki, aki átélte azt a 12 napot november 4.-e hajnaláig, a felszabadultság, a fegyverek ropogása közben is a jókedv, a remény és az emberi érintkezés közvetlenségének szavakkal alig megfogalmazható élményére emlékezik. A magyar nemzet közössége mondott NEM-et zsarnokainak, s szállt harcba szabadságáért a nándorfehérvári diadal 500-adik évfordulóján.

.

A forradalom első szimbóluma a lyukas zászló lett, már az események első óráiban beszédesen lobogott az ablakokból, a kezekben. Létrehozása következménye mindannak, ami a forradalom kitöréséhez vezetett. A népakarat megsemmisítette a szovjet mintájú címert, jelképesen eltörölte a fennálló rendszert. A harcban elesettek sírján már a fegyverropogás alatt is gyertyák gyúltak. „Október tűzvirágai” a mécsesek, gyertyák ma is meggyulladnak az emlékhelyeken. Jelkép, liturgikus kellék a láng is: a gyász és emlékezés közösségi élményének előidézéséhez.

 „A gyász és emlékezés közösségi élményének méltóságát gyalázta meg a forradalom 50. évfordulóján a gyalázatos parancsot követő, értelmetlen és barbár rendőrroham.” – mondta Vargha Tamás – „50 évvel korábban a békésen alvó városokra törtek a szovjet tankok, nyomukban a kádári megtorlás rémtettei következtek, hogy újra a félelem legyen úrrá a lelkeken.”

.

A Bazilika oldalfalán Nagy Benedek deformált fakeresztje is jelkép. Jelképe a megtorlás kegyetlenségének, morális elvetemedettségének, de a hely szellemének őrzője is: emlékeztet a Hősök sírja előtt az elesettek emlékére mindössze 57 január végéig álló fakeresztre. A kádári hatalom morális elvetemültségének „rémei kielevenedtek”/Ady/ a sötét múltból 2006 októberében, hogy a félelem, a rettegés, no meg a kényelem-szeretet újra megtörje a nemzet önmagára, történelmére eszmélésének folyamatát. Megakadályozza európai jelentőségű történelmi szerepének felismerését. Riasztó és figyelmeztető a hatalom mentalitásának és a hatalom birtokosainak rokonsága bolsevik elődeikkel!

„Mit tehetünk ma?” – tette fel a kérdést a tanácsnok – „Vörösmartyval kérdezem: ”Mi dolgunk a világon?„ Valóban előttünk egy nemzet sorsa… Egy népességében vészesen fogyatkozó, gazdaságilag tönkretett, társadalmilag-politikailag megosztott, erkölcsében megromlott ország jövője a tét.” A rendületlen hűség költőjének parancs :”…küzdeni, / Erőnk szerint a legnemesbekért !”

.

Ma, 53 évvel 56 forradalma után nincs nemesebb cél, mint annak a 12 napnak a lelkületével összefogni, ráébreszteni a nemzeti közösség erejére az embereket, és ezzel a közös erővel nekilátni egy boldogabb, de mindenképpen emberibb jövő megteremtéséhez.

„Isten adjon erőt mindnyájunknak a ránk váró feladatokhoz!” – fejezte be beszédét a Fidesz választókerületi elnöke.

Fotó: Csanády László

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=4361&Itemid=33