A második világháborúban 1944. szeptember 7-én hajnalban, Magyarország akkori határának védelmében, a Gyergyószentmiklós város határában húzódó védelmi vonalban hősi halált halt a Magyar Királyi Honvédség 3. Szent István Gyalogezred, székesfehérvári pótezredéhez tartozó 159 honvéd. A 72 évvel ezelőtt történt esemény pontos története máig ismeretlen. A tragédia azonban élénken él a gyergyószentmiklósi emberek emlékezetében, akik az eltelt években folyamatosan megemlékeztek - ahogyan Ők mondják - „a székesfehérvári kadétok” hősi haláláról.
A szomorú esemény évfordulóján minden évben emlékünnepséget rendeznek Gyergyószentmiklós határban, a Gac hegy oldalában, az egykori harcároknál található tömegsír fölé emelt emlékhelyen. 2008 májusa óta az emlékhelyen áll a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete által adományozott emlékmű is, hirdetve, hogy a székesfehérváriak sem felejtik el egykori fiaikat.
2014-ben széleskörű társadalmi, civil összefogásnak köszönhetően, Székesfehérváron is elkészült a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred Emlékpark, mely a hazájukat védő hős fehérvári és környékbeli katonáknak állít emléket, és a két város feledés elleni összefogásáról tanúskodik. 

Itt került sor tegnap délután a 72 évvel ezelőtt Gyergyószentmiklós határában elesett 159 katona tiszteletére szervezett megemlékezésre, katonai tiszteletadással és koszorúzással.
A rendezvényen beszédet mondott dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója. Mint fogalmazott, a magyar nemzet már három emberöltőnyi ideje hordozza a II. világháború soha be nem gyógyuló sebeit, amikből sajnos bőven kijutott Székesfehérvárnak is. Ezért is érezzük mai utódok kötelességünknek és lelkiismereti ügyünknek – mint mondta -, hogy őrizzük és ápoljuk mindazok emlékét, akik hősi halált haltak Fehérvár fiaiként, a magyar nemzet katonájaként.
Kitért arra is, hogy a vesztes világháborút követően bűnnek számított a magyar katonákra történő emlékezés is. Azonban a sírokat a helyi magyarság ápolta, az emlékükről minden évben, csendben megemlékeztek, és még emlékművet is állítottak nekik.
Reményét fejezte ki, hogy soha nem jönnek el olyan idők, és nem uralkodnak el olyan ordas eszmék, hogy lehetetlenné váljon az ország határait védő és az ország érdekében szolgálatot teljesítő magyar honvédekről méltósággal megemlékezni.
Majd köszönetét és elismerését tolmácsolta mindazoknak, akik a Gyergyó parkban lévő emlékmű létrehozásáért fáradoztak. Elmondta, nagyra értékeli azt a széleskörű társadalmi támogatást, amely lehetővé teszi évről-évre a méltóságteljes emlékezést.
Gondolatait Keresztury Dezsőt idézve azzal zárta, hogy valamennyi fehérvárival együtt ő is tisztelettel hajt fejet a Kárpátokban nyugvó hősök emléke előtt és hittel vallja, hogy „Áldozatuk nem a gaz jogcíme! Jóra parancs.”

Az eseményen György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere is megemlékező beszédet mondott. Elmondta, hogy a Keleti-Kárpátok bércei között meghúzódó erdélyi kisváros, Gyergyószentmiklós és a koronázóváros, Székesfehérvár között a nemzettudaton túl egy nagyon erős kapcsolat és kötelék alakul folyamatosan. Ennek egyik jele ez az emlékpark, míg a másik a Gac oldalában lévő emlékezőhely.
Majd arról szólt, hogy náluk, Erdélyben úgy vallják: nincs feltámadás nagypéntek nélkül, s szerinte 1944. szeptember 7-e is történelmünk egyik nagypénteke a sok-sok közül. Mint fogalmazott, mi is az áldozatok által leszünk értékesek.
Elmondta, hogy annak idején a katonák elvesztésével párhuzamosan kis városuknak is húsz áldozata volt, és 382 portája égett le, ennyi család vált földönfutóvá. Ezért is van benne olyan mélyen a közösségi emlékezetben ez az időszak.
A jó Istent arra kérte, hogy az áldozatok, a katonák emlékét ne halványítsa el, s azt kívánta, hogy nemzetünknek adjon családokat összetartó asszonyokat, a mában, a nemzettudatban gondolkodó férfiakat, és jövőt építeni szándékozó és tudó fiatalokat.      

A rendezvény végén a megemlékezők koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékmű előtt, köztük dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója, Tanka Csaba és Wilmek Tibor, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnökei, György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere, Deák Lajosné, a körzet önkormányzati képviselője, valamint a fegyveres és rendvédelmi szervek vezetői, az egyházak képviselői és több katonai hagyományőrző civil szervezet.  

A megemlékezést követően a résztvevők a Zsolt utcai közösségi házba vonultak Bajna György székelyföldi magyar író irodalmi estjére, melyen a Gyergyószentmiklósról érkezett szerző saját műveiből tartott felolvasást. A rendezvényen közreműködött a Vox Mirabilis Kamarakórus, valamint a Széna Téri Általános Iskola diákjai.