Mi fán terem a szibériai mézbogyó? |
Írta: Temesvári Márta - FMC | |||||
2017. augusztus 07. | |||||
Mint egy „meghempergőzött”, picurka „áfonya baba”, úgy árválkodik tenyeremben egy szibériai mézbogyónak nevezett kis kékség. Három éve várjuk már, hogy teremjen a Lonicera kamtschatica, s most végre szó szerint „megérett” a pillanat!
Cserépben, földlabdásan vásárolt anyukám évekkel ezelőtt két tő szibériai mézbogyót. Úgy hallotta, hogy nagyon finom szörp és lekvár készíthető belőle, és hogy az áfonyához hasonlatos megjelenésben. Így került a kertünkbe ez a növény (aminek én nem igazán örültem, mert pont oda ültették őket a szüleim, ahol edzeni szoktam – változóan napos-árnyékos helyre, a dús pázsit kényelmes ölébe, közel az idillikus, múltidéző gyűrűs kúthoz…).
E növény állítólag virágzása idején – főként késő estéken – nagyon finom illatfelhőket áraszt. Erre az élményre már nagyon vágyunk, de jelenleg még olyan alacsonyak a bokrok, és kevés a virág rajta, hogy nem tudtuk felfedezni a közelben ringó hintaágyon merengve, hogy a kerti mámorok közül melyik illat is tartozik a bokorhoz. Ugyanígy csak elbeszélésekből tudjuk, hogy hálóval kell védeni a madarak ellen, mert annyira szeretik a gyümölcsét, hogy pillanatok alatt lecsipegetik. S azért nem bizonyosodtunk még meg ezen állítás igazáról, mert idén termett csak rajta néhány bogyó, s arra mi bizony gyorsabban lecsaptunk, mint az éneklő tollasok.
A kamcsatkai mézbogyó az enyhén savas talajt szereti, és a mínusz negyven fokot is túléli. (Ennek köszönhetően nem fagyott el a télen, mint a fügefánk. Hidegtűrése onnan ered, hogy Szibériában őshonos, ahol gyakran mínusz ötvenöt fokos hideggel is szembe kell néznie. Általában a hűvösebb éghajlatú vidékeken termesztik. A növény nem sarjadzik, nem futja tele a kertet. A bokrok hosszú életűek, akár az ötven évet is megélhetik!
Tartása egyszerű; betegségek, kártevők nem támadják meg, nem igényes. Ha félárnyékos, nedves helyre kerül, akkor akár másfél méter magasra is megnőhet. Ezért használható sövényként is. Ebben is hasonlít az áfonyához, amely szintén eléggé igénytelen növény. Gyümölcse hosszúkás, édes, maximum két centiméteres, méz illatú. Íze a málna és az áfonya keveréke. A bogyókat lehet nyersen fogyasztani (mi úgy tettük), készülhet belőle zselé, befőtt (annyi nem volt, hogy ezzel próbálkozzunk), aszalhatjuk is, és süteményekbe is tehetjük. Ugyanolyan ételeket készíthetünk belőle, mint a szamócából. A bogyóknak magas az antioxidáns- és vitamintartalma. Sok C és B vitamint tartalmaz.
Ha nagyon érett a bogyó, akkor azonnal lehullik, amint az ágakhoz érünk, ezért célszerű úgy betakarítani, hogy a bokor alá egy vásznat terítünk, vagy jobb híján egy esernyőt. Ez utóbbi módszert Kanadában alkalmazzák főként a találékony gazdák (ahol Indigo Gem-nek hívják).
Japánban annyira szeretik, hogy még italokat (pálinkát) és fagylaltot is készítenek belőle. A japánok „hasukappu” néven ismerik. Itt látható például egy „hasukappu”-s sushi recept (nagyon szeretem a sushi-t…): https://www.youtube.com/watch?v=V2xwn1ea6c8
A cikk első megjelenése: http://www.fmc.hu/2017/08/06/mi-fan-terem-a-sziberiai-mezbogyo/
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
< Előző | Következő > |
---|