"Megfigyelhető a nemzetközi futballban, hogy a hazai pályán játszó csapat mindig a győzelemért száll harcba. Számomra viszont úgy tűnt, hogy egy önmagát megadó magyar válogatott futott ki a pályára erre a mérkőzésre a Puskás Stadionban, több olyan játékossal a soraiban, akiknek nagyobb a füstjük, mint a lángjuk, s az elmúlt években többször is csalódást okozott a szereplésük.

Fotó: Videoton FC

A következtetéseket természetesen le kell vonni és lehetőség szerint okulni belőlük. Remélem, időben jött a pofon és a nemzeti tizenegy játéka hamarosan visszatér abba a mederbe, amelyet Egervári Sándor, szövetségi kapitány jelölt ki, mert a legutóbb nyújtott teljesítmény elfogadhatatlan. Meg kell ugyanakkor jegyezzem, hogy a közvélemény és a média indokolatlanul nagy elvárást fogalmazott meg a válogatottal szemben a hollandok ellen, pedig nem volt semmilyen okunk a hurráhangulatra.

A kelleténél sokkal jobban kidomborították a "ha bejön..." típusú gondolatokat. Ami Liptákot és Eleket illeti, nem vagyok elégedetlen velük, szerintem minden tőlük telhetőt megtettek, ám nem tudtak továbblépni azon, amit a válogatott tegnap nyújtott, s maguk is beleszürkültek a csapat szürke játékába."