AZ ÉGI GRAVITÁCIÓ |
![]() |
![]() |
Írta: Barlay Ö. Szabolcs | |
2013. május 17. | |
Arról azonban ritkán beszélünk, hogy ismerünk és magunkban is felismerjük azt a másik gravitációt, amit szintén a Teremtő oltott lelkünkbe. Olthatatlan vágy él minden emberben, bár hol éljen a földtekén, hogy felemelkedjék az iszap, a mocsár, a szenny, az alávalóság kloakájából és bűzéből. Az ember ugyanis Isten képmására van teremtve, vagyis belénk van oltva a vágy az Élet, az Igazság, a Szentség, a Jóság, a Szépség isteni tulajdonságainak visszatükrözésére. Ezért énekli a pap a szentmisében a prefáció elején: „ Sursum corda= Emeljétek fel szíveteket”.! „És szemük láttára felemelkedett az égbe…” Ma, Jézus mennybemenetelének ünnepén külön gondoljunk arra, hogy bármennyire uralkodik is testünkön és minden tárgyunkon, kincsünkön a föld lehúzó vonzása, keressük azt, ami „fent” van, az égieket. Hiszen értelmünkkel amúgyis felfogjuk, hogy nincs itt maradandó lakásunk, és halálunk után egy pillanat alatt megszűnnek számunkra a tér és az idő dimenziói. Hogy ezt igényeljük, sőt gyakoroljuk, szükségünk van a Szentlélek segítségére. Ez az értelme annak a jézusi kijelentésnek:”Nem hagylak árván benneteket…. elküldöm a Szentlelket, aki erőt ad nektek és mindenben segítségtekre lesz”. Most már érti mindenki, hogy miért énekeljük minden szentmisémben a Jőjj Szentlélek Úristen imánkat. Nélküle képtelenek vagyunk legyőzni a földi gravitáció rettentő erejét. „Jőjj el, jőjj el,jőjj Szentlélek Úristen”! |
< Előző | Következő > |
---|