Valóban igaz, hogy a mi történelmünk különbözik a többi nép történelmétől. Ez is egyik oka annak, hogy sokszor nem tudnak mit kezdeni velünk. Már a kezdet kezdetétől feltűnik ez a különleges viselkedés, életszemlélet, melynek gyökere minden bizonnyal keleti hozomány. Nagy és zseniális alkotó volt csak képes arra, hogy ezt az eredeti, vad, ősi ösztönt beoltsa a nyugati szellem termőágával. Ez a személy a mi első királyunk, István, akinek eredeti, pogány neve Vazul.

 

Tudomásom szerint nincs egyetlen olyan nép, nemzet, ország, mely ereklyeként őrizné és évszázadokon át tisztelné alapítójának jobb kézfejét.

 

Oly annyira tiszteli, hogy külön vonattal országjáró menetben viszik és fogadják. Közben éneklik az ősi dallamot:"Ah, hol vagy magyarok töndöklő csillaga....Hol vagy István király? Téged magyar kíván".

 

Most is itt volt, nálunk! Én mindig úgy nézek erre az ökölbe szorított kézre, mint a bátor, merész lovasra, aki férfias erővel fogja lova gyeplőjét. Ismerem a lovaglás különleges élményét,- tudom, hogy a ló megérzi, hogy ki fogja a gyeplőjét....

 

"A téged magyar kíván" ezt jelenti: István király,"országunk ispánja", nekünk szükségünk van erős kezedre!