A mai evangélium utolsó mondatát idéztem. Ez is egyike azoknak a kijelentéseknek, melyek mellbe vágják az embert, különösen minket, úgynevezett „modern embereket. Mi azt szeretjük, hogy aki utolsó (gazembet), az maradjon is az, egy életen át. Aki pedig felküzdötte magát az első helyre, maradjon is ott.

 

Az evangélium, amit Erasmus Krisztus filozófiájának nevez, telve van ilyen feje tetejére állított eszmékkel, igazságokkal, moralitással. Csak néhányat említek: Aki magát meg alázza, azt felmagasztalják. Aki minden áron meg akarja nyerni életét, az el fogja veszíteni. Aki úr akar lenni (uralkodni mások felett), legyen mindenki szolgája…..

 

És az a megdöbbentő, hogy mindezt Jézus maga is gyakorolta.”Majd amikor felfeszítenek, mindenkit magamhoz vonzok”.

 

Az Utolsó Vacsora azért is oly megrendítő, mert a világ ura, Jézus Krisztus letérdel apostolai előtt, hogy megmossa lábukat. Istennek hála, hogy most épp olyan pápánk van, aki a „lábat mosó egyház” modelljét kézzelfogható közelségben mutatja meg a világnak, és nem hajlandó elfoglalni a pápai palota lakosztályát.

 

Különben, hogy mennyi igazság van az evangélium filozófiájában , azt igazolva látjuk saját világunkban is.

 

Az a nő, feleség, aki vállalja a gyermekáldást, az első perctől élete végéig ennek szellemében él. Igy lettünk mindannyían királyfiak, királylányok, miközben ő szolgált minket.

 

Nem véletlen, hogy Jézus anyja ezzel a kijelentéssel indult el Názáretből:”Ime az Úr szolgáló leánya”