Azért „modern” az evangélium, mert minduntalan olyan témákkal áll elő, amely minden korszak emberéhez szól. Ma Jézus a vendégek ülésrendjéről mond olyan példabeszédet, melynek csattanója ma is érvényes igazságot tartalmaz. Ünnepélyek, lakodalmak alkalmával a meghívottak legtöbbje a jobb helyekre pályázik. A példabeszédben akkor következik be a fordulat, amikor a házigazda megváltoztatja az ülésrendet. A becsvágyók megszégyenülnek, az alázatosak felemelésben részesülnek.

A mai evangélium utolsó mondatát idéztem. Ez is egyike azoknak a kijelentéseknek, melyek mellbe vágják az embert, különösen minket, úgynevezett „modern embereket. Mi azt szeretjük, hogy aki utolsó (gazembet), az maradjon is az, egy életen át. Aki pedig felküzdötte magát az első helyre, maradjon is ott.

Valóban igaz, hogy a mi történelmünk különbözik a többi nép történelmétől. Ez is egyik oka annak, hogy sokszor nem tudnak mit kezdeni velünk. Már a kezdet kezdetétől feltűnik ez a különleges viselkedés, életszemlélet, melynek gyökere minden bizonnyal keleti hozomány. Nagy és zseniális alkotó volt csak képes arra, hogy ezt az eredeti, vad, ősi ösztönt beoltsa a nyugati szellem termőágával. Ez a személy a mi első királyunk, István, akinek eredeti, pogány neve Vazul.

"Ma, amikor megemlékezünk a Szent István-i felajánlásról, kérjük Máriát, segítse továbbra is népünket, segítse az európai népeket, és segítsen minden embert, hogy a szeretet parancsának engedelmeskedve, egymásra figyelve, mások érdekeit nem sértve és nem bántva tudjunk élni, és tudjuk ezer éves örökségünkkel gazdagítani és szebbé tenni az életet."

Túl jól megy a dolgunk! A világválság ellenére jobban megy a sorunk, mint eleinknek. A probléma gyökere abban van, hogy igényeink folyton-folyvást növekednek. A test és a szemek kívánsága nem ismer határt. Ennek kielégítésére jött létre az ipar, a kereskedelem számos ágazata. Az emberek megszédítésén külön műfaj fáradozik: a reklám.

Annyiszor panaszkodunk, hogy nem hallgatja meg kérésünket az Úr. A mai evangélium arről biztosít, hogy egyet mindig, mindenképpen megad: ha igazán, őszintén, kitartóan kérjük a Szentlelket.

A napokban egy jól sikerült családi drámának voltam a szemtanúja. Heteken keresztül azon vitatkoztak a fiatal házasok, hogy otthon egy fontos dolgot meg kell csinálni egyiküknek.(A tanmese miatt teljesen közömbös, hogy az illető férj vagy feleség volte). A válasz mindig az volt: Igen, de nincs rá időm. A másik gondolt egy merészet, és elhatározta, hogy többet nem hozza szóba, és maga fogja elvégezni. Igy is történt, de a következő, nem várt módon: Megkérte hitvesét, nézzen az órájára, miközben ő megcsinálja a kért dolgot….Csak 5 perc kellett hozzá.

Az ilyen formában feltett kérdésre biztos azt válaszolnám, hogy NEM. Bár a száraz jog is törvénybe iktathat egy-egy személy tiszteletére vonatkozó rendeletet, ahogy ez történt Szent István, gróf Széchenyi István és mások esetében, de a mai evangéliumból így kiragadni ezt a témát, nem lehet. Másról,-egészen másról van szó.

Július 21-én Bodajkon lesz a következő Csatak találkozó. A családiroda munkatársai szeretnék, ha az egyházmegye egy-egy lelkipásztori körzetében a keresztény családok megismerkednének egymással és eltöltenének egy tartalmas, maradandó élményt nyújtó napot egymással. Olyan találkozókra hívnak kicsiket és nagyokat egyaránt, amelyeken imádságban, lelki feltöltődésben, de vidám, önfeledt játékban is együtt lehetnek a családtagok.