A húsvétot negyvennapos böjti rákészülődés előzi meg, a szorosan vett ünneplés pedig virágvasárnap kezdődik, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Akkor ő már tudta, hogy „elérkezett az ideje”. Látni lehetett, hogy zárul körülötte a hurok: az írástudó farizeusok, a népek vezetői megelégelték ténykedését. Lassan három éve már nyilvánosan tanított, gyógyított, s el akarták hallgattatni. Megegyeztek Júdással, hogy elárulja. Jézus pedig nem menekült el, pedig tudta, hogy éppen oda tart, ahol elszenvedi majd a kínhalált.

Somogyi László református lelkész szerint: ha nem tudjuk, hogy Isten nemcsak e földi életben tervezte sorsunkat, könnyen felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért mondjunk le meghatározott dolgokról? Ha nincsen feltámadás, ha a húsvétnak nincsen perspektívája az életünkre nézve, akkor mire is várunk? Sok ember azért nem áll a keresztények közé, mert nem jutott el a húsvéti hitig. Csak annyit lát, hogy a keresztények bizonyos dolgoktól távol tartják magukat. Nem tud róla, hogy „ezerszeresen van elkészítve boldogságban, örömben odaát.”

Jézus halála kapcsán Bencze András evangélikus lelkésszel beszélgettünk, aki eltöprengett azon, hogy a nagyszombat egy különleges nap, hiszen akkor cselekvési szinten nem történik semmi. Ez a sírban nyugovás napja. Ha ennek a teológiai mélységét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a szent test megszenteli azt a helyet, ahová halottainkat temetjük, ahol majd a mi testünk is pihen. Másrészt - az apostoli hitvallás kifejezésével élve - „Krisztus alászállt a pokolra”. Tehát a maga istenségével vállalta a kárhozatot.

„A keresztény ember életében nagyon fontos a keresztút járása.” – mondta Spányi Antal a nagypénteki keresztút végigjárásakor, a stációk után – „Ilyenkor elkísérjük lélekben Krisztust szenvedése útján. S nemcsak kínjait szemléljük, hanem elsősorban azt a szeretetet, amely erőt adott neki a szenvedések elviseléséhez. Az embernek találkoznia kell a szenvedéssel. Nincs olyan földi halandó, akinek ne kellett volna valamikor szenvednie. Ez az élet velejárója.”

Bencze András evangélikus lelkésznek elsőként létünk múlandósága jut eszébe a húsvétról: „Ez az ünnep arról is szól, hogy le kell zárnunk a rosszat – ahogy Krisztus is tette – és elővenni a jót. Ő magára vette bűneinket, s amikor megkeresztelkedünk, Jézus halálába keresztelnek minket. A feltámadás pedig azt jelenti, hogy Jézus feltámadt a tiszta emberi életre, s én is feltámadhatok vele együtt, hogy végre igaz életet élhessek.

„A megváltás és a feltámadás szorosan összetartozva a legmélyebb üzenetet hordozza magában.” – véli Somogyi László református lelkészi elnök – „A feltámadás nemcsak a halál utáni kérdéseket boncolgatja és ad rájuk választ, hanem a Biblia tanítása szerint a feltámadás az első lépésben itt történik velünk. A hitre jutó emberről is azt mondja a Szentírás, hogy bizonyos értelemben már feltámadt. És aki így lelki értelemben újjászületett, annak égi reménysége lesz a halál után is.”

Spányi Antal megyéspüspök szerint a húsvét nem külsőségei és talán nem is megélt belsőségei miatt számít a keresztény világ legnagyobb ünnepének, hanem jelentése miatt. „A húsvét hordozza a legfontosabb üzenetet.” – mondta a megyés főpásztor – „A karácsony egy bájos, kedves ünnep, amikor köszöntünk egy gyermeket, akinek érkezése örömmel tölti el szívünket."

A Németországban folyó karitász munkáról hallhattak előadást az érdeklődők a Zsolt utcai Közösségi Házban. A Krisztus Király Egyházközség ugyanis meghívta Marina Schnurbust, hogy számoljon be a remschheid-i Szent József Egyházközség vonzáskörzetében működő azon csoportokról és egyesületekről, amelyek a katolikus és az ökumenikus közösségi élet színtereit képezik.

Prohászka Ottokárt 1927. április 2-án érte agyvérzés Budapesten, az Egyetemi templomban tartott lelkigyakorlatos beszéde közben. Életét már nem lehetett megmenteni, s másnap magához szólította az Úr. Erről emlékeznek meg április 4-én a hívek a Központi Papnevelő Intézetben, ahol egy tudományos konferenciát és kötetbemutatót is rendeztek. Ennek során Mózessy Gergely előadást tartott „Prohászka Ottokár és a „nagy háború””-címmel, Orvos Levente témája „Prohászka hatása Mindszenty bíboros életművére” volt, Barlay Ö. Szabolcs pedig ismertette „Prohászka életének titkai” című könyvét.

„A Székesfehérvári Egyházmegye megdöbbenve tapasztalja, hogy minden egyeztetés nélkül boldog emlékű püspökének, Prohászka Ottokárnak nevét politikai erők ismét zászlajukra tűzik, mellyel hírnevet, tömegeket, legitimációt próbálnak maguknak szerezni.” – áll az Egyházmegye Közleményében, amelyet Spányi Antal megyés püspök aláírásával ma reggel juttattak el szerkesztőségünkhöz.