A Nemzeti Emlékhellyel kapcsolatos cikkeinkre reagálva kaptunk egy levelet Kaszás Istvántól, aki a Fehérvári Polgári Védegylet – és természetesen saját - véleményét szeretné elmondani Önöknek – rajtunk keresztül. Az alább közölt gondolatokat a legutóbbi közgyűlésen a képviselők elé akarta tárni, ám erre nem volt lehetősége, így hozzánk fordult segítségért.

Nem lenne egyszerű feladat e teljesen különböző helyiségeket össze kapcsolni egy mondatban. Hiszen a hatalmas metropolisz, de még a megyeszékhely is óriásinak tűnik a kicsiny, az alig 2000 lakosú Veszprém megyei falu, Csetény mellett. 2008 áprilisa óta azonban amellett, hogy a csetényi Simon M. Veronika Munkácsy-érmes festőművész mindegyik helyen már többször is kiállította festményeit, még egy dolog összeköti őket. Ugyanis mindegyik helyre elvitte, odaajándékozta a művésznő Kálvin János festményét.

Izing Antal író, újságíró a következő közleményt juttatta el szerkesztőségükhöz:

Bizony mondom, jól írta Berzsenyi Dániel A közelítő télben: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, / S minden míve tűnő szárnya körül lebeg! / Minden csak jelenés, minden az ég alatt, / Mint a kis nefelejcs, enyész.”

A székesfehérvári római katolikus püspökség szervezésében pünkösdhétfőn mintegy 3000 ember vett részt az egyházmegyei napon a Bodajk és Balinka közötti Gaja-völgyben.

Ma van Pünkösd napja. Nem a néphagyományra gondolok, hanem a tűzben alászálló Szent Lélekre. Nézzük csak, mi is történt az apostolokkal Jézus mennybe menetele után: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2, 1-4)

Óhatatlanul is mindig előkerül a kérdés: honnan jön a költő, s a kibocsátó közeg milyen hatással van lírájára? Azt hiszem, jogos ez a kérdés, bár másfelé is vihet a gondolat. Minden ember számára természetesen fontos a szűkebb haza, egy embercsoport, egy falu, egy kert, egy ház. Különösen erőteljes lehet ez a hatás egy olyan költő esetében, aki a viszontagságos sorsot kapott kisebbségből érkezik, hogy megmutatassa magát, és azokat is, akikből vétetett.

Megint eljött az orgonavirágos május és az első vasárnap. Kicsiny gyermekek, ifjú férfiak, fiatal nők, meglett emberek köszöntik anyjukat. Otthon vagy a temetőben.

2007 szeptemberében a bácskossuthfalván működő 9+1 művésztelep alkotó művésznek hívta meg a Munkácsy-érmes székesfehérvári Simon M. Veronika festőművészt Magyarországról. A festőművész erre az alkalomra Szent Imre festményt vitt magával ajándékba, ezzel erősítve Székesfehérvár és Bácskossuthfalva kapcsolatát.

A rejtelmes mozaikszó ezt takarja: Fiatal Írók Szövetsége. És elérkeztek az ifjak a 10. születésnaphoz, amit országos turnével ünnepelnek. Így jutottak el nemrégiben Székesfehérvárra is, ahol a Vörösmarty Társaság vendégei voltak.