Egy leprás meggyógyításáról szól a mai evangélium. Ahhoz, hogy megértsük, miért is választja ki a liturgia épp ezeket a részeket vasárnapról vasárnapra, el kell hinnünk, hogy lényegét tekintve mindig rólunk van szó. Ma is. Ez azt jelenti, hogy valamilyen értelemben mindannyian „leprások” vagyunk.

 

Jó tudni erről a milliókat halálra itélő ragályról, hogy a legalattomosabb betegségek egyike. Eleinte „csak” egy piros folt jelzi, hogy az illető megkapta a fertőzést. A végkifejlet viszont a kezek, végtagok elhalásával és elrothadásával egyenlő.

 

A mi „lelki lepránk” is nagyon hasonlít a fent leírt betegséghez. Eleinte „csak” kis bűnöket követünk el…Nem megyünk minden vasárnap szentmisére…

 

Csak kisebb törvényeket szegünk meg…És mindenre találunk magyarázatot…És a végén nem ismerünk régi énünkre, mert erényeink helyett bűnök, súlyos, halált okozó bűnök lepik el lelkünket. Lehet-e a lelki leprából kigyógyulni? Lehet.

 

Az evangélium világosan rámutat arra az egyetlen orvosra, aki képes minden betegségtől megszabadítani. Még gyógyításának mozzanatairól is szól az evangélium. Először a betegnek fel kell ismernie, hogy ha nem fordul Jézushoz, menthetetlenül végez vele a kór. Ezután Jézus a beteg felé nyújtja a kezét, megérinti a haldoklót, és azt mondja:”Akarom, tisztulj meg” Vajon most is gyógyít Jézus?

 

Állítom, vallom, hitet teszek arról, hogy ma is ugyanúgy gyógyít, mint akkor. Irgalma végtelen! Ma is felénk nyújtja kezét, és szentségein keresztül megérinti beteg lelkünket.

 

Hogyan is kezdődött a mai evangélium?: ”Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, és kérlelte: Ha akarod, meggyógyíthatsz engem!”

 

Így fordulok én is hozzád, egyetlen megváltó Orvosom!