Minden nagybőjt ezzel a témával kezdődik. Bizonyára azért, mert ez igen fontos. Hiszen még Jézus Urunkat is megkísérthette a Sátán. Ő ugyanis példát akart mutatni nekünk, hogyan viselkedjünk olyankor, amikor megkísért minket is a gonosz lélek.

 

Vajon miért vannak kisértéseink? A kísértés kiváló alkalom arra, hogy kimutassuk, kik is vagyunk tulajdonképpen? Kihez tartozunk? Ilyenkor nyílik lehetőség arra, hogy megmutassuk mennyire szeretjük Jézust, és mennyire vagyunk hűségesek hozzá? Kihez, mihez ragaszkodunk?

 

Ezen a vasárnapon hamuval keresztet rajzolok mindegyiktek homlokára: „Memento homo: Emlékezzél ember, hogy porból lettél, por vagy és porrá leszel”– Ép ez a megrázó szent esemény segít abban, hogyan küzdjünk kísértés idején. Nagyon jó ugyanis ilyenkor arra gondolni, hogy minden elmúlik, méghozzá nagyon gyorsan.

 

És épp azt veszi el tőlünk az élet, amihez a leggörcsösebben ragaszkodunk!

 

Vanitatum vanitas! Rá kell döbbennünk, hogy az élet piacán minden csak bizsu, hiúság és mindent kikezd a rozsda és a moly. A kísértés mindig nyugtalanná tesz minket, felborítja lelkünk egyensúlyát.

 

Éppen ezért kereszt jellel ( + ) rajzolja a pap homlokunkra a hamut. És közben lelkünk visszhangozza a hívek legkedveltebb nagyböjti énekét:” A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek”.

 

A kísértés ellen a leghatékonyabb fegyver a kereszt. Retteg tőle a Sátán!