A mai evangéliumban egy éjszakai beszélgetésről hallunk megdöbbentő kijelentéseket. Nikodémus, a titokban Jézus-hívő jól látja, hogy a mester nemcsak próféta,-de nem mtudja őt hova helyezni. Jézus belelát lelkébe és igyekszik megmagyarázni küldetésének lényegét.

 

Ennek a küldetésnek középpontjában a kereszt van, ami a zsidóknak botrány. Ezért más úton közelíti meg a kérdést. Aki vállalja a szenvedést, a keresztet másokért, az nagyon szeret! Ezért mondja Nikodémusnak, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne….örökké éljen…

 

Isten azért küldte a Fiát, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.”Ennek elfogadásához és megértéséhez azonban újjá kell születni. Nagy szemekkel nézett Nikodémus Jézusra, mert azt gondolta, hogy valóban vissza kell mennie anyja méhébe, hogy újra szülessék.

 

Ekkor magyarázza meg Jézus, hogy mit jelent újjá születni, azaz megtérni. A megtérés legtöbbször folyamat. Nikodémus esetében is ezt látjuk. Most hónapokon keresztül csak gondolkodik mindazon, amit Jézus mondott neki azon a titokzatos éjszakán, de nagypénteken ott látjuk a Kálvárián, ahol minden bizonnyal végig nézte Jézus keresztre feszítését. Ekkor tért meg igazán.

 

A Bibliából tudjuk, hogy a keresztre feszítés után arimateiai Józseffel együtt ő temette el Jézus testét. „hozott magával száz font mirha és aloé keveréket”

 

Ezzel mutatta ki, hogy mennyire szereti és tiszteli Jézust, a megváltót. Ahányszor énekeljük A keresztfához megyek dallamát, gondoljunk saját megtérésünkre, mert mindannyian megváltásra szorulunk! Nem adatott más jel, csak a kereszt.”

 

Melyik stációnál vagyok most életem keresztútján?