Egyre jobban közeledünk nagyhét megrendítő történetéhez. Éppen ezért a liturgia felkészíti lelkünket, hogy mindent el tudjunk viselni, ami az allelujás feltámadás előtt ér bennünket. A mai evangélium arról szól, hogy Jézus híre a legmesszibb országokig is eljutott. Görögök keresik föl Jeruzsálemben és kérik az apostolokat, hogy mutassák be őket neki. Amikor András és Fülöp Jézushoz vezetik a görög vándorokat, a Mester lelke megrendült és ezeket a szavakat mondta: „Elérkezett az idő, amikor megdicsőül az Emberfia”. Ezt a keresztre, a megváltásra értette.

 

Hányszor akarták már letartóztatni, de minden alkalommal azt mondta, hogy „még nem jött el az én órám”. A mai evangélium bizonyítja, hogy emberi mivoltában lelke legmélyéig megrendült: „mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától! De, hisz éppen ezért az óráért jöttem!”

 

Ezután olyan jelenetnek voltak a tanúi az apostolok, melyet fontosnak tartottak megörökíteni az utókor számára. Bár ők csak egy ijesztő mennydörgést hallottak, valójában Jézus párbeszédet folytatott az Atyával.: megerősítést kért az Istentől: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”, vagyis mintha azt mondta volna: Atyám, adj erőt, hogy feladatomat teljesíteni tudjam.

 

Erre szózat hallatszott az égből: „megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem”. Többen úgy vélték, hogy angyal beszélt vele. Mintha a mai kor emberének mondaná Jézus a következő szavakat: „ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét”.

 

Nem kétséges, hogy a történelemben mindig jelen van a „világ fejedelme”, a hazugság atyja: a Sátán És Jézus épp a mai evangéliumban mutat rá arra, hogy ezt a hatalmat egyedül a kereszt tudja megdönteni.

 

Kereszt nélkül nincs megváltás, nincs egyház, nincs keresztény magyarság. Jézus a keresztre feszítést fölmagasztalásnak nevezi és mindenkit ezzel szabadít meg a gonosztól.

 

„Mindenkit magamhoz vonzok.”