Húsvét után negyven nappal Jézus felment a mennybe. Nemcsak hittanosaink, de mi felnőttek is hányszor kérdezzük: de hát hol is van az a mennyország? Mivel az apostolok is úgy látták, hogy felhők vették körül az Úr Jézust, ezért legtöbben azt gondolják, hogy az ég felhői között van. A legbiztosabb válasz az, hogy a mennyország ott van, ahol az Isten van. Mivel Ő abszolút szellem, ezért mindenütt jelen van. Nem korlátozza tér és idő. Számára nincs fent és lent.

 

Azt is tudjuk, hogy nemcsak a világmindenség teremtője és motorja, aki mindent mozgat, hanem azt is, hogy ő az abszolút szeretet:”Isten a szeretet”, ebben foglalja össze az evangélium örömhírét a szeretett tanítvány, János apostol, aki az utolsóvacsorán Jézus szívére hajthatta a fejét.

 

A nagycsütörtöki lábmosáskor megrendülve énekeljük:”ahol szeretet, ott az Istenünk”. A szeretetnek az a tulajdonsága, hogy kiárad. Olyan mint a meggyújtott gyertya. Fénye: betölti a sötét szoba minden zugát. Olyan, mint a jól megrakott kályha, mely sugározza magából a meleget…

 

Minél nagyobb a szeretet, annál jobban világít és melegít. Ez a gondolat rejlik a nagy jezsuita filozófusnak, Teilhard de Chardinnek tanításában is az Isteni miliőről. Vagyis Szent Pál szavait ismétli:”Benne élünk, mozgunk, és vagyunk”.

 

Ezért bátorította tanítványait az Úr Jézus:”Nem hagylak árván benneteket…Jobb nektek, ha én elmegyek” Azért jobb, mert mégjobban meg fogjátok tapasztalni, hogy mennyire szeretlek benneteket.

 

Éljünk, szeressünk úgy, hogy mennyországgá váljon a lelkünk!