Meg vagyok győződve arról, hogy még a templomba járó hívők közül is csak kevesen tudják, hogy ez a mondat Jézustól származik, vagyis az értünk aggódó, minket kimélni akaró Istentől. Igy csak a legjobban szerető anyánk, apánk, családunk, legjobb barátaink tudnak félteni: ”Vigyázz magadra…Pihenj egy kicsit”.

 

János evangelista, a szeretett tanítvány egyik mondatában külön megjegyzi, hogy Jézus nagyon ismerte, mi lakik az emberben. Nincs az a mélypszíchologus, az a lélekbúvár, aki jobban tudná, hogy mit jelent embernek lenni, mint Jézus.

 

Tudja, hogy mikor és miért jönnek ránk olyan órák, napok, hetek, amikor úgy érezzük, hogy „belefáradtam….nincs értelme az egésznek…elég volt…nem bírom tovább”.

 

És ilyenkor nem sokra megyünk filozófiák, teológiák, szép eszmék, tantételek receptjeivel. Ilyenkor Emberre van szükségünk, akinek nemcsak esze, de szíve is van. Aki meg tudja kérdezni: „mi fáj?”

 

És tud vallomásra késztetni, mint ahogy Jézus tette az őt háromszor megtagadó, letagadó Simon Péterrel: ”Mond, Simon, szeretsz te engem?” Jézusnak ez a küldetése. Ő azért jött, hogy az elérhetetlen, végtelen és a hatalma miatt szinte elviselhetetlen Istent emberközelbe hozza, és megmutassa, hogy az Istennek együtt érző szíve van, tudja, ismeri bajaimat, testem-lelkem fájdalmait….

 

Óriási tévedés, ha azt gondolja valaki, hogy a kereszténység csak egy a sok világnézet között. Az Evangélium nem csak eszme, nem csak tanítás, nem csak dogma-rendszer és moralitás!

 

Mindenekelőtt élet, szeretet, szív:”lándzsával átdöfött Szív”, mely ezt üzeni:”Jőjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és terhet viseltek…én megenyhítlek titeket”.

 

Mi mást válaszolhatnék: Megyek, Uram, megyek! Ki máshoz mennék, ha nem Tehozzád.