Az elmúlt vasárnapok evangéliumai arról szóltak, hogy Jézus munkatársakat keres. Nem rabbinak, mesternek, tanítónak nevezi őket, hanem apostolnak. Megbízza őket, hogy az ő nevében hirdessék az örömhírt: eljött az Isten országa, gyógyítsák a betegeket és űzzék ki az emberekből a gonosz lelket. Kettesével küldötte őket maga helyett. Azt is láttuk, hogy minden Krisztus követőnek apostoli hivatása van.

 

A mai evangélium újabb elemmel bővíti az apostolság fogalmát. Mondhatnám így is: rámutat az isteni „mechanizmus” titkára, -arra hogyan múködik a világban az Isten. Nem közvetlenül nyúl bele a történésekbe, hanem „megdolgoztat” minket; rajtunk keresztül cselekszik.

 

A jezsuita filozófus, a francia Theilhard de Chardin zsenialis tömörséggel így fogalmazza meg ezt az igazságot:”Dieu fait ce fair les choses”

 

Isten úgy cselekszik, hogy csináltatja a dolgokat, vagyis a dolgokkal hajtatja végre akaratát.

 

Ezáltal felértékelődik a teremtmény léte és aktivitása. És mindezt a szeretet jegyében teszi. Legjobban egy új élet megteremtésénél érhető tetten ez az isteni stílus: a szülők szeretetét , testi-lelki szerelmét használja fel minden egyes új élet megteremtésénél. Ez a különbség Teremtő és alkotó között. Teremteni csak Isten képes, a semmiből új életet csak Isten tud teremteni.

 

A teremtmény csak alkot, vagyis felhasználja azt, amit Istentől kapott. Mert mindent csak kapunk. És tőlünk elvárja, hogy ennek tudatában legyünk:”Ingyen kaptátok, ingyen adjátok”

 

Ha kaptátok, miért viselkedtek úgy, mintha nem kaptátok volna. Mindez ott rejlik a mai evangélium történésében. Az apostolok látják a több ezres éhes tömeget, és figyelmeztetik Jézust.

 

Ő pedig ezt válaszolja:”Ti adjatok enni nekik”.

 

Ezzel vezette be a csodás kenyérszaporítást. Kimondhatatlan sok kincset bízott ránk az Isten!

 

Ezt kell szétosztanunk a ránk bízottaknak.