A sors kivételes ajándékának tartottam és tartom, hogy -minden különösebb személyes érdem nélkül – a fiatalabb generációból megadatott nekem: nem csupán ismerhettem, de hosszú évek óta közeli barátomnak is tudhattam Dr.Kiszely István Professzor Urat.

 

Lehet, hogy az ő szerencsétlenségére, de a magyar nemzet feltétlen nagy szerencséjére Magyarországon született, magyar tudós (antropológus) lett, s olyan, a magyar nemzet számára felbecsülhetetlen jelentőségű alapkutatásokat folytatott, s ezek eredményeként olyan alapmunkákat írt meg (pl. „A magyarság őstörténete I-II.(Mit adott a magyarság a világnak?”, vagy a „Magyar ember I-II (A Kárpád-medencei magyarság ember-története”), amelyeket már a modern nemzettudat születésekor, a XIX.század első felében élt tudósainknak véghez kellett volna vinniük , össze kellett volna állítaniuk legalább az akkori tudományos lehetőségeikhez mérten.

 

István fáradhatatlan és megalkuvást nem tűrő kutatásai, publikációi, nagysikerű előadásai után magára és a cáfolhatatlan tudományos bizonyítékokra valamit is adó magyar ember nem áll be a kitalált „finn-ugor elmélet” hamis prófétái mögé. A barguzini expedíció óta az idegenszívűek és lakájaik számára az egyik – ha nem a legfontosabb- célszemély lett a magyarországi tudományos közélet szereplői között.

 

A Yale, a Berkeley egyetem és a kairói amerikai egyetem, valamint három hazai egyetem professzorát, harmincnyolc könyv és több, mint hatszáz publikáció íróját, 16 külföldi tudományos (köztük a magyarság őshazájába, a Kőrösi Csoma Sándor és Vámbéry Ármin által korábban sikertelenül megkísérelt ,Belső-Ázsiába vezetett ) expedíció vezetőjét , a legrégibb sumer település, Eridu kutatóját haláláig nem tudták sem megtörni, sem eltéríteni a korabeli közmédiában és utóbb az interneten ellene indított , hiteltelenné tételét célzó hadjáratok.

 

(E sorok íróját terhelte és terheli a személyes felelősség azért, mert éppen a Professzor Úr idős korára és egészségi állapotára tekintettel barátként és jogászként kifejezetten kérte, ne vegye fel újra a kesztyűt, hanem inkább folytassa a nemzet érdekében kutatásait, publikációit, előadásait, amíg azt Isten megengedi.)

 

István azt írta a Püski Kiadónál megjelent „A magyar ember” előszavában, hogy „Életem első és utolsó legfontosabb munkáját adom most az olvasók kezébe.(…) Egyetemi éveim befejeztével Bartucz Lajos antropológus professzor ezzel a munkával indított utamra és egyúttal egy életre való célt adott munkásságomnak.(….)

 

Sok szeretettel adom e munkát közre, hogy fiataljaink megismerjék a magyarságot, büszkék legyenek rá, és egy kicsit húzzák már ki magukat, mert magyarnak lenni nem politika-függvény, hanem egy nép természetadta joga, igénye és kötelessége.”

 

Ahogyan a gyász is természetadta joga, igénye és kötelessége minden embernek. Nekünk is Kedves Magyarok és „Nemmagyarok”!

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."