Jézus gyakran szélsőséges kifejezéseket, hasonlatokat, jelzőket használ. Mindezt azért, hogy felrázza lelkünket. Annyira süketek és bénák vagyunk, hogy máskép nem figyelünk fel a legfontosabb üzenetekre A mai evangélium is tele van ilyen szélsőségesnek tűnő szavakkal, mondatokkal. Kettőre hívom fel a figyelmet. Mindegyik azt akarja hangsúlyozni, milyen kevés kell ahhoz, hogy elnyerjük az Isten tetszését,sőt jutalomban részesüljünk,- de menyire vigyáznunk kell az ellenkezőjére is.

 

Az Isten mindenhatóságából következik, hogy végtelenül irgalmas hozzánk. Mi pedig azt gondoljuk, hogy rettentő sokat kell tennünk azért, hogy egyáltalában szóba álljon velünk.

 

Nos, a mai evangélium véget vet a vitának. Mesterünk ugyanis egyértelműen kijelenti: „ aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, nem marad jutalom nélkül”

 

Tudjuk jól, hogy Isten maga a szeretet, ezért „mértékegysége” sem lehet más, mint a szeretet. Tanítványai - mi is azok vagyunk- ámulva hallgatták igéit. De hamar magukhoz tértek, mert a következő percben az érem másik oldalát is megmutatta nekik.

 

Való igaz, hogy elegendő eg pohár vizet adni a szomjazónak, de annak meg kötelet kell a nyakára kötni, aki megbotránkoztat.másokat, „akár egyet is e kicsinyek közül”

 

Vagyis az Isten nemcsak irgalmas, de igazságos bíró is. Itélete elől nem menekülhetünk el, különösen akkor nem, ha a „kicsinyek” előtt úgy viselkedünk, hogy azok lelkében kárt teszünk. Ez nemcsak a gyermekekre vonatkozik, hanem mindenkire, akikért felelősek vagyunk, tehát a ránk bízottakra.

 

Mindazokra, akik kezüket nyújtják felénk, és azt mondják „légy felelős értem”