2012. szeptember 29-én elhunyt Warvasovszky Emil. A Herman Ottó Általános Iskola nyugalmazott igazgatója ornitológusként is nagy hírnevet szerzett. A Székesfehérvár és térsége madárvilágát több könyvben is bemutató, ismert szakembert 2003-ban Apáczai Csere János Díjjal tüntették ki, valamint ebben az évben Székesfehérvár Díszpolgára címet adományozott számára a város közgyűlése. Tanári tevékenységét Aranykatedra Díjjal ismerték el. A 84 éves korában elhunyt Warvasovszky Emilt saját halottjának tekinti Székesfehérvár.

 

Székesfehérvár és környékének madárvilága; Bodri, a madárfiókák megmentője; Madarakról égen-földön - csak ízelítő azokból az alkotásokból, amelyeken sok diák nevelkedett és szerette meg a a biológiát, a madarakat, a környezet védelmét. Mindegyik szerzője Warvasovszky Emil ornitológus, az egykori Herman Ottó Általános Iskola nyugalmazott igazgatója. Warvasovszky Emil a tanári pályát választotta élethivatásul.

 

Több nemzedéknyi gyermek figyelmét irányította környezetünk védelme és az általa hőn szeretett madárvilág megfigyelése, megóvása felé. Ornitológusként ő maga is több mint fél évszázadon át gyűjtötte Székesfehérvár és környéke madárvilágának jellemző adatait, és hosszú éveken keresztül fényképezte a táj szárnyasait. Élőhelyeiken igyekezett megfigyelni őket, külön figyelmet fordítva a városban fészkelő, illetve az őszi-tavaszi átvonuló madarakra, a város és környékének téli madárvendégeire.

 

A Bakony és a Vértes hegység, valamint a Velencei-tó mellett a történelmi belváros madarai, a kertváros madárvilága mellett a panelből épült lakótelepek sajátos madarai is megelevenedtek az általa írt könyvek lapjain és cikkeiben. Warvasovszky Emil Székesfehérvár és Fejér megye helyismereti értékeinek feltérképezését tette teljesebbé munkájával és gazdagította több évtizeden át.

 

Érdeklődésének sokszínűségét bizonyítja, hogy rendszeresen publikált a helyi irodalmi folyóiratokban is, így például a fekete fácánnak is nevezett vetési varjúból készült levesről írt, a Bástyában megjelent „Húsleves kőművespulykából” című kisprózájában.

 

„Az első élményem a természetről, hogy anyám kitesz a körtefa alá aludni, én pedig órákig nézem a falevelek táncát magam felett. Nekem a természet volt a célom. És ha az embernek van célja, ha nem himbálózik csak úgy ide-oda, egészen más az élet.” – nyilatkozta a 80. születésnapja alkalmából vele készített interjúban.

 

Ott vallott a kisfiúként az ukrán-román határvidéken, nagyszülőknél töltött nyarakról, amelyek „megpecsételték” sorsát. Elindult a madárvilág, és jó mesélőként a tanári hivatás felé. 74 éves koráig – nyugalomba vonulásáig – ezek töltötték ki életét.

 

Szomorúan adunk hírt arról, hogy 84 éves korában, 2012. szeptember 29-én elhunyt Warvasovszky Emil. Szerető, környezetünkért és madárvilágáért dobogó szíve örökre megpihent. A város díszpolgárát, a neves ornitológust, nyugalmazott iskolaigazgatót Székesfehérvár Önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetésének időpontjáról később adnak tájékoztatást.