„Pedagógiai mesterkurzus”. Mit takar ez a meghatározás?

B.SZ.J. Az október 29-30-i rendezvény címe: „Az EMBER, aki pedagógus”. Remélem, hogy már a cím is sokat sejtet a témáról! Évek óta foglalkoztat, hogy az egymást követő oktatási reformok egyre erősebb hullámverésében mi az, ami az oktatás hétköznapjaiban mégis állandó? Mi az, amit nem befolyásolnak a „pedagógiai divatok”? Elsősorban azt kutatom, melyek azok az egyszerű, mindennapos eljárások, amelyek ezen a pályán, ebben a hivatásban jól tanulhatóak, pontról-pontra követhetőek, megtaníthatóak, és megtanulandóak (lennének), már hallgató korunkban, még mielőtt kikerülnénk a nagybetűs életbe. Hiszen már első pillanattól gyerekek sorsa múlik rajtunk – de a mi, saját sorsunk sem lehet mellékes! Miben tudunk minden körülmények között megkapaszkodni? Erre a hivatásra születni kell – mondják sokan. Én meg azt mondom: köszi, megszülettünk, szívünket, lelkünket kész vagyunk adni ehhez az ügyhöz, de szeretnénk nagy biztonsággal megtanulni azokat a hétköznapi mesterségbeli fogásokat is, amelyek nélkül a szív meg a lélek csak nagy nehézségek árán képes boldogulni, ha egyáltalán… S miért is kellene idő előtt elhasználódnunk?

Miért éppen a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyt választották a rendezvény helyszínéül?

B.SZ.J. Egy ideje szívem vágya volt, hogy kiszakadva a pedagógia hétköznapjaiból – amelyeket nem éppen „kastély-körülmények” jellemeznek – felülemelkedhessünk a napi gondokon. Azt gondolom, ez a Kastély igazán „felemelő”! Végül valójában, a véletlen vezérelt minket éppen ebbe a kastélyba. Vezető előadónkkal, Hegedüsné Sevella Zsuzsával egy másik helyszínünkre igyekeztünk, amikor megláttuk a Károlyi Kastélyt jelző táblát. Erre kanyarodtunk – s lenyűgözött bennünket a látvány. Végül a fogadtatás, a kastély lakóinak, és munkatársaiknak kedvessége győzött meg arról, hogy jó helyen járunk, s ezt a csodát másoknak is szeretnénk megmutatni! B.G. Bár bizonyos mértékig így a „vak” szerencse segített – amelyik nagy rendező! - de eredendően komoly megfontolás vezetett bennünket, amikor ilyen gyönyörű környezetet kerestünk. Úgy éreztük, mi pedagógusok: megérdemeljük! Legalább egy kicsit, legalább néhány napra… A külsőségeket fontosnak tartjuk, de azért számunkra még ebben a gyönyörű környezetben is a „gondolat”, a mondanivaló a legfontosabb! De miért ne lehetne úgy tanulni, hogy közben különlegesen jól is érezzük magunkat? Kezdetektől fogva meggyőződésünk, hogy egy továbbképzés legyen feltöltődés is egyben! Ebben lehet segítségünkre ez a miliő.

Lesz-e folytatás?

B.SZ.J. Igen, egy sorozatról van szó. 2013. ápr. 19-20-án folytatom „Alkotó pedagógia” címmel, majd 2013. jún. 17-18-án „A zene szeretetére nevelés” címmel Balázs Gabriella pedagógiai mesterkurzusa következik, ahol az a kérdés is terítékre kerül, hogy az általunk képviselt Alkotó Pedagógiának miért éppen a művészeti nevelés, és a játék – játék óvodában, iskolában, és életünk végéig! – adja az alapkövét. A fizika komoly tudomány, de Öveges professzor óta tudjuk, hogy nincs olyan módszer, amivel jobban megtanítható lenne, mint a szenvedélyes játék! Szenvedély és játék!

B.G. Kezdetektől fogva két jelszó vezérli a munkánkat:

- GYAKORLAT – ez az ALAP! A pedagógia legfontosabb pillanatai mindig az osztálytermekben, az óvodai csoportszobákban zajlanak. Ezeknek a fontos pillanatoknak örömteli, sikeres megoldásához szeretnénk hozzájárulni.

- „Az öröm – komoly dolog!” Ancsel Évának e gondolatával mélyen egyetértünk. A pedagógiát olyan tereppé szeretnénk tenni, ahol mindenki – gyerek és felnőtt egyaránt, sőt: együtt(!) – jól érzi magát! Ehhez gyűjtjük az ötleteket, s ezeket szeretnénk közkinccsé tenni.

A gyakorlatközpontúság további „Pedagógia a Kastélyban” programjainkat is jellemzi. 2013. nyarán három, 1-1 hetes, hivatalosan akkreditált továbbképzéseket indítunk fejlesztő játékok, vizuális nevelés és zenei nevelés témakörökben. Rengeteg eszközt, alapanyagot használnak fel itt a hallgatók, s mindenki kap egy vastag kapcsos dossziét, amiben elrendezheti, s hazaviheti elkészülő gyűjteményét. Tapasztalataink szerint ezeket az ötleteket azután az egész nevelőtestület alkalmazhatja mindennapjaiban.

Nagyon vonzónak tűnnek a programjaik! Laikusként egy kérdés vetődik még fel bennem. Végig a pedagógusokról beszéltünk. De azon gondolkodom, hogy én, mint gyakorló, több gyerekes anyuka, szívesen ismernék meg olyan ötleteket, amivel az otthoni elfoglaltságokat is színesíthetném. Nem gondoltak arra, hogy a nagyközönség felé is nyissanak?

B.SZ.J. Olyannyira, hogy ez már meg is történt. Rendszeresen részt vesznek képzéseinken szülők is, tartunk gyerek szakköröket, sőt, már „apuka-hallgatónk” is volt! Csak egy – de mindig az elsővel kezdődik…! A mesterkurzusokon is olyan gyakorlati tanácsok hangzanak el, amelyek segítségével egy szülő a saját gyerekével is könnyebben boldogulhat. A pedagógusoknak annyiból nyújtunk többet, hogy hivatalos igazolásunkat be tudják számítani a kötelező továbbképzések óraszámaiba. Praktikus tanácsaink azonban minden nevelőre vonatkoznak. A gyerekek legfontosabb, pótolhatatlan nevelője: a szülő!